• Gyöngyösi Atlétikai Klub - 3200 Gyöngyös, Egri út 23.

Hírek

Zsinórban a harmadik győzelem!

Parádés játék, gyönyörű gólok!

Már-már szokásos: hatpontos mérkőzés! Mi mindenképp szerettük volna folytatni a jó sorozatunkat, a Sajóbábony pedig az utolsó szalmaszálak egyikébe próbált belekapaszkodni.

Ennek megfelelően az "óvatos, tapogatózós játékról" itt szó sem lehetett... Viszont, amitől tartottunk, miszerint a vendégek nem fognak visszariadni az akár durvaságba hajló keménységtől sem, az rögtön az első percben bekövetkezett: Laurinyeczet sikerült pont ott eltalálni, ahová a múlt héten is kapta a rúgást. Gólzsákunk lent is maradt, néhány percre kérdéses volt, hogy tudja-e folytatni. Nyilván könnyű volt őt kiszúrni: a góllövő listán 15 góllal - holtversenben - a harmadik helyen állt a forduló előtt...

Az ijedtség után jött a még nagyobb ijedtség: a 6. percben kissé összeszedetlen volt a védelmünk, és Halasi is benézte egy kicsit a jobb oldalunkról érkező beadást, így a hosszú oldalon tisztán érkező Mezőssy Levente - a vendégek egyik legalacsonyabb játékosa - a kapuba fejelt. 0-1.

Innen szép nyerni... Szerencsére idő volt bőven, és a fiúk arcán látszott a magabiztosság, hogy ez most csak egy botlás volt, pofára esés nem lesz belőle. A gól után még egy helyzete volt a vendégeknek, amit Halasi lábbal hárított, de a 10. percben Fehér Imre is éppenhogy a kapufa mellé fejelt egy szögletből...

Nagyjából negyedóra elteltével kezdett úgy kinézni a mérkőzés, ahogy azt mi szerettük volna: veszélyes támadásokat vezettünk, és nem engedtünk támadást a vendégeknek a 15-20. perctől kezdve, idő kérdése volt, hogy mikor egyenlítünk ki.

A 21. percben ismét szögletet végezhettünk el. Jól kanyarodott a labda, azonban mi nem tudtuk befejelni, a 'vegyészek' nem tudtak felszabadulni, csak ment a cséplés a labda felé minden irányból... Aztán a nagy kaszálásban egyszercsak villant egy fekete alapon fehér pipa: Laurinyecz vágta be a labdát a sarokba! 1-1. Egyenlítés: pipa! Lehet hajtani a győzelemért!

A 35. percben olyan támadást vezettünk kapustól a centerig, hogy Valverde is könyörögne a receptért, de sajnos a végén Laurinyecz éppenhogy a a kapufa mellé helyezte a labdát, pedig a kapus - is - már verve volt. 

A vendégek méginkább előtérbe helyezték pokróc stílusukat: faragtak mindenkit, akinél csak a labda volt. Sajnos a játékvezetés kritikán aluli volt: sem a két kézzel lökésért, sem a hátólról való buktatásért nem járt sárga...

A szünetben a vendégoldalon volt inkább hangos az öltöző, nálunk inkább a higgadtságról, és a taktikai elemekről ment a diskurzus. És ez nem volt hiábavalól! Az első percben a Forgács-Petrezselyem duó lépett el a baloldalon, beadás, Laurinyecz elől tisztáztak. Sebaj, próbáljuk újra! A második percben Forgács-Petrezselyem, beadás, Laurinyecz lő, de les. Na, akkor mégegyszer ugyanez! Második félidő, harmadik perc, Forgács-Petrezselyem, beadás, Laurinyecz lő, gól! 2-1. Egyzerű játék ez a futball, csak gyakorolni kell! A szünet után gyakorlatilag 3 egyforma - láthatóan begyakorolt - támadást vezettünk, és harmadikra összejött!

A vezetés tudatában sem álltunk le, és mivel a vendégek is kezdték csipkedni magukat, még több területünk adódott. Pláne úgy, hogy szinte minden támadásunk Halasitól indult, így a bábonyiaknak nagyon fent meg kellett kezdeniük a védekezést. Az 58. percben egy amolyan playstation-ös támadást indíottunk az ötösünkről, a bal oldalon Botos tett gyönyörűen egy labdát a sokadjára felfutó Petrezselyem elé, aki lendületből érkezve élesen lőtte a hosszúra a labdát, ahol Tóth Olivér érkezett, és közelről a röviden álló kapus mögött az üres kapuba lőtt. 3-1.

A vendégeket - és időnként a hazai szurkolókat is... - az őrületbe kergettük azzal, hogy kapusunkkal a két belső védőnk, és néha a visszalépő Tarnaival kiegészülve hátul passzolgattunk. Már a Cigánd ellen, és ma is több olyan gólt szereztünk, amiket ebből indítottunk. Rédei Milán és Fehér Imre nagyszerűen szervezte hátulról a játékot, és dobta támadásba hol a bal, hol a jobb oldalunkat. Ja, és nem mellékesen minden felívelt labdát visszafejeltek, minden támadást megakasztottak. Osztályon felüliek voltak ma is!

A harmadik gólunk után mindenki megnyugodott, érezhető volt, hogy zsebben a győzelem. Ennek megfelelően már kissé dekoncentráltabbak voltunk a befejezéseknél. Bár Forgács Péter azért még szerzett egy szemfüles találatot! A második játékrész közepén a jobb oldalon vezettünk egy támadást, a badást azonban üggyel-bajjal összeszedte a kapus. Hát, inkább csak bajjal, merthogy kiejtette a labdát, Forgi ballal büntetett, azonnal a hálóba rúgta a lecsorgót... 4-1.

Nagyjából itt mindenki lezártnak is tekintette a mérkőzést: mi már inkább szineztük, a vendégek még jöttek előre, de már inkább csak megszokásból, mint meggyőződésből... A gól után szinte rögtön elhagyta a pályát a mérkőzés előtt sérüléssel bajlódó, és a mérkőzés elején rúgást kapó Laurinyecz. Dolga végeztével - két gól... - átadta posztját Botosnak, a helyét pedig a nem egészen 17 éves Márkusnak. A név ismerős lehet, a kis Hejhej játékát pedig biztosan megszeretjük majd. Marcell fiatal kora ellenére nagyon érett játékot mutatott be 20 perc alatt, legalább kettő kulcspasszt adott, folyamatosan kérte a labdát, nem ijedt meg a lehetőségtől, csak így tovább!

A mérkőzés vége már lassabb mederben csorgott le, támadgattunk, helyzeteink, lövéseink voltak, de gólt már nem szereztünk, bár az időközben megérkezett "kézis-keménymag" talán megérdemelt volna egy gólt. Azért köszönjük nekik a mérkőzés végi biztatást!

Halasi a gólnál talán hibázott, utána viszont magabiztos volt, és védések mellett a támadásépítésből is kivette a részét. A két 'tanárról' már esett szó, a két szélső védőnk pedig rendre felért a támadásokhoz, Petre gólpasszt adott, a jobb oldalon pedig Molnár Erik támogatta Tóth Olivért. Sőt, Monyónak volt egy olyan szólója, amit CR7 is megirigyelhetne! Biztos-ami-biztos alapon Rédei helyett egy nyegyedórára Pilinyi szállt be, aki egy veszélyes támadást csak sárga árán tudott megállítani, de az ott nagyon kellett... Tarnai igazi box-to-box játékot mutatott be: többször a kapustól kérte a labdát, a támadásokat pedig 16-20 méteren fejezte be. A szünetig Fekete Bence segített neki a középpályás védekezésben, utána pedig Tatár Roland vert éket a kibontakozó vendég támadásokba. A széleken Forgács és Tóth segített vissza, ha kellett, de a támadásokból sem maradtak ki, mindketten gólt szereztek! Botos közvetlenül a center mögött mozgott, de egyértelműen fel kellett zárkóznia második csatárnak: jól megoldotta a feladatát, sok támadás ment át rajta, jól tartotta a labdát, ha kellett. Centerünk teljesítményéről beszéljen a góllövő lista: Simon Attila (Szolnok) 21, Farkas János (Jászberény) 18, Laurinyecz Ákos (GYAK) 17. Két élcsapatban játszó egykori NBI-es játékos mögött a dobogón! Pestiesen szólva: nem semmi!

Örömteli, hogy már a tavaszi szezon elején is voltak mérkőzéseink, amikor viszonylag jó játékot mutattunk be, az eredmények mégsem jöttek, mostanra azonban a játékunk még jobbá vált, és most már az eredmények is jönnek! Pénteki írásomban részleteztem, hogy tavaly is volt egy három meccses nyerő szériánk, és a mai győzelmünkkel idén is megvan ez... Tavaly viszont négyes sorozatunk nem volt...

Jövő héten Salgótarjánba utazunk, akik ma bravúrgyőzelmet arattak a Sényő ellen. Bravúr ide vagy oda, nekünk egy hét múlva azt kell bizonyítanunk, hogy a SBTC mégiscsak gyengébb csapat nálunk!

Hajrá GYAK!

Nyilatkozatok: Kriston István, Török János, Fehér Imre, Márkus Marcell.