• Gyöngyösi Atlétikai Klub - 3200 Gyöngyös, Egri út 23.

Hírek

Vereség Sajóbábonyban

Mi is alkalmatlanok voltunk...

Vesztes meccs után a körülményekkel foglalkozni mindig magyarázkodásnak tűnik... Mentségemül szolgáljon, hogy - becsszóra! - még a kezdő sípszó előtt eldöntöttem, hogy bármi lesz a vége, erről beszélni kell!

A sajóbábonyi vegyészek pályálya sajnos alkalmatlan a futballra. NBIII-as futballra biztosan, de alacsonyabb osztályban megszólnák... Dimbes-dombos, hepe-hupás, helyenként négyzetméternyi sárfolt fű nélkül. Arról nem is beszélve, hogy a szélső játékosokra konkrétan életveszély leselkedett. Az NBIII-as szabályok szerint a pálya széle és a kerítés között 4,5 méternek kell lennie. Talán érzékelhető a cikk végén találhátó fotón, hogy itt az oldalvonal mellett nagyjából két és fél méterre vascsövekből álló korlát áll meglehetősen fenyegetve az esetlegesen kisodródó játékosokra. Pláne, ha még egy kis "jótékony" rásegítés is van... Ez a pálya még innen a Kömlei Sporttelepről - ami szintén nem egy Old Trafford... - nagyon lepusztultnak látszik.

A pálya veszélyességét a mai napon még a hazai játékosok is tetézték, mert nagyjából az lehetett a fejükben, hogy "ami felém jön, abba belerúgok, az se baj, ha a labda az..." És sajnos a játékvezető partner volt: borzasztó következetlen volt. Időnként "sakkosan" fújt: a legkisebb érintkezést is lefújta mindkét oldalon. Időnként pedig a cselgáncs bírók is felszisszenhettek, hogy azért ez egy kicsit kemény: a játékvezető pedig intett, hogy tovább. Jellemző, hogy a hazaiak két sárga lapot kaptak: mindkettőt szövegért. Pedig volt itt hátulról becsúszás, nyújtott lábbal térdmagasan repülés, lerántás, kerítésre lökés, utánrúgás, törlesztés...

De a mai napon nem csak a pálya, nem csak a bíró, de mi is alkalmatlanok voltunk a játékra. De legalábbis a győzelemre mindenképp...

Pedig jól kezdtünk: már az első percben gólt szerezhettünk volna! Egy kapu előtt kavarodás után Fehér Imre elé pattant a labda, aki nagyjából öt méterről a kapufára lőtte a labdát.

Gyakorlatilag az egész első félidő vagdalkozással telt, nem alakult ki folyamatos játék egyik oldalon sem. Nem csak azért, mert még a két méteres passzoknál is fenállt a vészély, hogy a társ nem tudja lekezelni(!), hanem a már említett "szátfújkálás" miatt is. Több egyenlőségjelet lehetett tenni a két csapat közé: egyik sem tudott gólhelyzetet kialakítani, egyik sem tudott 3-nál többet passzolni egymáshoz, mindkét csapat rengeteget reklamált az érthetetlen fújások miatt, és mindkét csapat lehetett nagyon mérges az előnyszabály nem-alkalmazása miatt...

A második félidőben aztán folyamatosan egyre inkább fölénybe került a Vegyész... Jól működött a megfélemlítés nemcsak a bíróval szemben, de velünk is. Érezhető volt, hogy ma nem játszunk jól, de nem is merünk. A pálya széléről persze könnyű azt mondani, hogy 'nem kellett volna betojni', de amikor szurkoló(?) a kerítésen áthajolva egy méterről kéri számon a partjelzőt, úgy azért nehéz... Meg úgy is, hogy amikor hátrányban megpróbáltunk egy kicsit a technikai fölényünket érvényesíteni, és Forgácsra egy jó csel után hárman ugranak rá páros lábbal előre, a bíró pedig még csak sárgát sem ad... Úgy tényleg nehéz.

De ne rohanjunk előre, még 0-0-nál nekünk is akadt egy helyzetünk: Csornj felívelése után Gergely ballal próbálta átemelni a kapust fölött a labdát, de nem sikerült.

A Bábonyiak legnagyobb helyzete az 55. percben egy lecsúszott beadás volt, amikor is Daróczi feje fölött elszállt, és a kapufáról pattant ki a labda. Ekkor még szerencsénk volt.

A 66. percben viszont már nem. Egy beadás után röviden tisztáztunk, és az ellenfél tizese a hosszú felső felé rúgta a labdát. Daróczi repült ugyan, de a kapufán csattant a labda, és onnan most befelé pattant. 1-0.

Innentől kezdve az történt, ami mindig szokott... Mi próbálkoztunk, a vendéglátók kontrázgattak, és ölték az időt. A bíró pedig engedte. Ahogy az lenni szokott... Az hogy a 89., 90. és 94. percben cseréltek a hazaiak, egy dolog. De hogy beszólnak, hogy "Balázs! Menj át a másik oldalra!", majd fél perc múlva szólnak neki, hogy "Balázs! Csere, te jössz le!", az már egy kicsit erős... De a 3 perc 25 másodperc alatt (!!!) elvégzett szöglet is. Persze, ha ezt mi csináltuk volna, biztosan azzal védekeznénk, hogy a cél szentesíti az eszközt, és a így vagy úgy, de csak a három pont számít...

Nem voltunk ma jók, nem tudtunk, nem hagytak minket játszani. Az ő akaratuk érvényesült, és mi nem tudtuk kizökkenteni őket...

Jövő héten az utolsó helyen tanyázó SBTC-t fogadjuk, akik ma ikszeltek a - forduló előtt még - listavezetővel. Az sem lesz könnyű...

Nyilatkozatok: Kriston István, (SVSE). Török János és Daróczi Dávid.