• Gyöngyösi Atlétikai Klub - 3200 Gyöngyös, Egri út 23.

Hírek

Végre!

Parádés gólokkal van meg az első győzelem

A mérkőzés közvetítése itt olvasható.

Ismét egy mérkőzés, amit nagyon jól kezdtünk. Rögtön az elején egy szép akcióval rukkoltunk elő, aminek az lett a vége, hogy Márkus 12 méteren fejelte volna tovább a labdtá, amit azonban elrúgtak előle, majdnem a fejével együtt... Közvetett szabadrúgást lőhettünk. A lepasszolt labdát Bartusz suhintotta rá, de elakadt a tömegben. Sebaj, rögtön veszélyt teremtettünk.

Alig telt el tíz perc, amikor a bal oldalunkon Gaal kapott egy labdát, Bartusz elé emelte, aki a térfől közepén a vonal mellett csúsztatta meg fejjel, így kényszerítőzve, egyben kiugratva a remek ütemben kilépő, szélvész gyor Gaalt. Jobb lábas szélsőnk megiramodott, bottal ütötték a nyomát, és a büntető területre érve a rövid sarokba suhintotta a labdát! 0-1!

Az első fél órában egyértelműen mi irányítottuk a mérkőzést, többször látványosan passzolgatva vittük fel a labdát, mig a hazaiak labdaszerzés után túlerőltették támadásaikat, amibe gyakran belehibáztak, illetve mi higgadtan tudtunk közbelépni.

30 perc elteltéve ezúttal a jobb szélen kavargattunk, majd egy magasra pattant labda szépen hullot lefelé, azonban nem érhetett földet, mert Eichenvalder kb. 25 méterre a kaputól rádőlt és jó magasról a kapura rúgta. A kapus kissé kint állt, de igazából ez mindegy is, mert a labda bal felső sarokba zúdult úgy, hogy talán az oldalsó és a felső kapufán is csattant szinte egyszerre, majd a hálóba vágódott. Erre mondják azt: fiam, vedd le a csukát, vonulj vissza, a csúcson kell abbahagyni! 0-2.!

Ezután egy kicsit visszahúzodtunk, hogy legyen helyünk kontrázni, és persze talán azért is, mert sokakban felsejlett a szerdai mérkőzés...

Ezzel együtt a védelem továbbra is jól állta a sarat. A legmelegebb pillanat az volt, amikor egy felívelt labdát vissza akartunk fejelni, azonba pont saját játékosunk hátára pattant a labda, onnan pedig "jó indításként" gurult a kapunk felé. Bartha azonban észlelte a veszélyt, és becsúszott úgy, hogy a támadó átesett a lábán, a labda viszont az ő lábai között maradt. Elég látványosra sikerült szerelés volt. Ennél látványosabb csak az ugyanilyen mutatványa volt a születésnapos Rédeinek, aki ugyanígy szerelt a 16-oson belül magabiztosan. Egyszóval jött ugyan a Stécé, de magabiztosan, stabilan álltunk a lábunkon.

Még egy helyzetünk akadt a végén. Hasonlóan Gaalhoz, most Bartusz ugrott ki a balösszekötő helyén. A különbség az volt, hogy mig szélsőnk tisztán mehetett, addig a támadónk nyakán lógott egy védőt. Ez még nem is lett volna akkora baj, Dani hozzá van ehhez szokva, azonban pont a lövés pillanatában felpattant az egyébként nagyon kemény talajú pályán a labda, így dupla érintéssel - térd, lábfej - rúgta szintén a rövid sarokra, ám ez oldalháló lett. De szép lett volna egy harmadik gombóc.

A második félidő elején a cséká hívta fel mindenki figyelmét, hogy nehogy belealudjunk a mérkőzésbe, mert sok van még hátra, és biztos, hogy nem adják fel a tarjániak.

Így is lett, nekünk rontottak. Az öltőzőben valószínűleg azt az utasítást kapták, hogy ne kapkodjanak, mert láthatóan nyugodtabban, biztosabban terelgették előre a labdát.

Egy szögletet nagyon élesen lőttek középre, és a rövid kapufánktól nagyjából egy méterre állva csúsztattak meg, a hosszú oldalon Hegedűs volt a legszemfülesebb, egy méterről szerzett gólt. 1-2.

Ekkor - ahogy az lenni szokott - a már-már apátiába süllyedő szépszámú közönség is belelkesedett, de hazai játékosok is új erőre kaptak, óriási ostromba kezdtek. Egy jó negyedórán keresztül nyomta a hátunkat a háló, de ez egy lesgóllal véget is ért.

Ezután átálltunk a kontrára, és Bartusz illetve Márkus előtt is adódott helyzet, de Pölöskeinek is volt legalább két szép labdatartása, ami után jól adta középre, azonban nyilván ő érkezett volna a legjobban, de most a beadások innenső végén volt...

Húsz perc volt hátra, kiegyenlített lett újra a mérkőzés, helyzetecske itt, helyzetecske ott...

A játékvezető 5 perc hosszabbítást mutatott, ami azért is volt érdekes, mert a borult ég miatt a szürkületen túl, szinte sötétben futottunk neki a ráadásnak...

Két veszélyes helyzet maradt erre az időszakra, mindkettő a mi kapunk előtt... Először egy felpasszolt labda jutott be két védőnk közé a 11-es pont magasságában egy támadóval együtt. A labda ugyan Szalay kezében landolt, a három játékos pedig egyaránt a földre került, a bíró pedig a sípjába fújt... Nagyon-nagyon hosszú volt az a fél másodperc, mire a játékvezető felemelte a kezét és kifelé mutatott...

Ezután egy 20 méteres lövés szállt a kapunk felé, Szalay nem fogta elsőre, de oldalra ütötte úgy, hogy rá is tudott vetődni. Könnyen lehet, hogy ez a lövés is csak a fényviszonyok sötét miatt tűnt veszélyesnek.

No meg azért, mert már az utolsó másodpercek voltak, de csak nem akart véget érni az a fránya mérkőzés...

Aztán jött a hármas sípszó! VÉGRE! Megvan az első győzelmünk. Ha nincs a szerdai fiaskó, akkor talán nem tudtuk volna megtartani ezt az eredményt, de vegyük úgy, hogy néhány nap alatt ennyit fejlődtünk.

Előzetesen úgy tűnt, hogy a jövő heti mérkőzés egy újabb győzelmi eséllyel kecsegtethet, hiszen a 0 pontos kövesdieket fogadjuk, de ne felejtsük el, - hogy egyrészt SZOMBATON játszunk, másrészt - válogatott szünet lesz, így nyitva áll a "visszajátszás" lehetősége az első csapatból...

De ne tegyük fel előre a kezünket, inkább tegyük majd fel a meccs végén a győzelmet ünnepelve!

Hajrá GYAK!

Nyilatkozatok: