• Gyöngyösi Atlétikai Klub - 3200 Gyöngyös, Egri út 23.

Hírek

Varázslatos fordítás!

Az esélytelen nyugalmával...

A mérkőzés közvetítése itt olvasható.

Az esélytelen nyugalmával mentünk neki ennek a mérkőzésnek: az elmúlt hetekben volt itt minden, csak nyugalom nem, ráadásul a táblázaton ötödik helyét elfoglaló gárda érkezett hozzánk.

Ezzel együtt nem álltunk be védekezni, amolyan hamis-kétcsatáros felállást választottunk. Inkább volt ez 4-4-1-1. A jellemzően belsővédőként, vagy védekező középpályásként bevetett Fehér Imre jobbhátvéd lett, Petrezselyem visszakerült a "helyére" balhátvédnek, közöttük a Rédei-Csornij páros játszotta az "ikertornyokat". 

Előttük Tarnai és Nádudvari szűrtek/építkeztek a pálya közepén, a két szélen Tóthnak, illetve Forgácsnak kellett elsősorban a támadásokat segítenie. Már megszokott, hogy Csoszánszki volt legelől, árnyékékként pedig Nagy Ricsi támogatta őt.

Ezt a triót (Gergely, Bartha, Laurinyecz) sok csapat elfogadná a kezdőjébe! Sérülések miatt viszont csak a kerítésen túlról figyelhették az eseményeket... (Fotó: Czímer Tamás - HEOL.hu)

Nem kezdtünk megilletődötten, de határozottan se... Egy szöglet után ahelyett, hogy kivágtuk volna a labdát, szépen akartuk megoldani. A támadó lecsapott a labdára, a kapkodásból pedig  büntető következett. Némi vita után - nem a bíróval, hanem egymás között folyt nálunk a perpatvar - Gelsi László állt a labda mögé. Halasi eltalálta az oldalt, talán még bele is ért a jól helyezett, és viszonylag erős labdába. 0-1.

A büntető pillanata (Fotó: Czímer Tamás - HEOL.hu)

Nem ez volt az első mérkőzés, amikor 11-est kapunk, és ráadásul ennyire hamar... Bosszantó!

Összekaptuk magunkat, de inkább kapkodás jellemezte a játékunkat. Az ellenfél meg persze kontrázgatott. Aztán nagyjából a félidő feléhez érve egyértelműen átvettük az irányítást, már egy-egy helyzetecskét is kialakítottunk. Egy szép támadás végén csak egy kicsit pontatlan labdát vett át Csoszánszki (kézzel..), és rögtön a hálóba vágta a labdát jó 18 méterről... Sajnos nem csak a lövés, a kezezés is látványos volt, így a játékvezető természetesen érvénytelenítette a gólt.

Aztán az utolsó percben, amikor már mindenki azon gondolkozott, hogy mit fog mondani/hallgatni az öltözőben, egy újabb gólt kaptunk. Kissé lesgyanús volt a szituáció, de a zászlós ember mozdalatait elnézve számára még kérdéses sem volt... 0-2.

Úgy zártuk a félidőt, hogy mezőnyben talán még jobbak is voltunk, helyzetekben sem maradtunk igazán alul, két buta hibát kihasználva kettővel ment a papíron erősebb ellenfelünk.

Amolyan minden-mindegy alapon szünet után nekiestünk ellenfelünknek: egy beadásból Csornij fejelhetett szorongatott helyzetben, labdája a felső kapufán csorgott végig. Öt perc telt el a második félidőből, amikor Áron hátulról adott egy hosszú indítást a jobb szélre az üres területre futó Csoszánszkinak. Volt olyan pillanat, amikor védője úgy érezhette, hogy leszerelte csatárunkat, de ma nem az a nap volt, amikor egy félig elveszett labdáról Csosza lemondana... Ezen kívül is volt még legalább két hasonló szitu a mérkőzésen, amikor az elveszni látszó labdát úgy szerezte vissza "svéd légiósunk", hogy abból tiszta helyzetbe hozta magát. Most a kapu felé indult immár egyedül, és türelmesen kivárt, a kimozduló kapus mellett középre játszott, ahol Nagy Ricsi 80 kg súlyfelesleggel a nyakán besodorta a labdát az üres kapuba. 1-2.

A képen a súlyfelesleg már a földön (16), labda a hálóban, kéz a magasban: szépítettünk! (Fotó: Czímer Tamás - HEOL.hu) 

A mérkőzés továbbra is lüktető maradt. A szép játékot a talaj használhatatlansága kizárta, de iram volt, küzdés volt. kisebb helyzetetk adódtak itt is, ott is. Nagyjából egyóra elteltével jöttek a hangok a lelátóról, hogy egy ezt az egygólós hátrányt akár ki is lehetne egyenlíteni, és jelen helyzetben az az egy pont igen jól jöhetne.

A 75. percben Tóth Olivér gondolt egyet, a vonal mellől elkezdett befelé cselezni. Egész sokáig jutott, már a büntető területen belül járt, amikor közbepiszkáltak neki. Az akciót azonban Dani Alves módjára követte Fehér Imi is, és a szerelés pont őt találta meg... Ő is csellózott egy kicsit, majd 10 méterről ballall próbálta kilőni a hosszú sarkot. Nem volt túl erős a lövés, de a kapus előtt sokan álltak, így csak beleütött: vesztére. A kipattanóra ketten is érkeztek, de Ricsinek deja vu érzése lehetett, így átengedte az "egy méterről az üres kapuba sodorta a labdát" szituációt Forgácsnak. Az eredmény ugyanaz: gól. És ez már nem szépítő, hanem egyenlítő! 2-2.

Ekkorra már kezdett leolvadni a vendégek arcáról a mosoly, akik - félreértés ne legyen - nem becsültek le minket, de a szünetben gyakorlatilag könnyedén vezettek két góllal, így egy kicsit talán megnyugodtak.

Mi viszont egyértelműen felpörögtünk, és - evés közben jön meg az étvágy - egy pont helyett megkívántuk a hármat...

Tíz perccel a vége előtt egy szép kontratámadást vezettünk, a 16-os magasságában a vonal mellett Forgács jutott sok időhöz. Felnézett, és hajszál pontosan adta be a hosszú oldalra, ahol Tóth Olivér vehette le a labdát meglepően tisztán. Annyira tisztán, hogy először ballábas lövésre volt lehetősége, de azt végül is nem vállalta el, egy-két csel, átjátszotta a jobb lábára, és még mindig tisztán volt. Ekkor már kénytelen volt gólt lőni! Jobbal a rövidre, 8 méterről: csak ő ronthatta el. De nem tette. A 83. percben megszereztük a vezetést a kissé leülő, felpörögni már nem tudó csapat ellen! 3-2!

Tóth lövése: a győzelem pillanata! (Fotó: Czímer Tamás - HEOL.hu)  

A szakvezetés azonnal intett Markovics "AIR" Bencének, hogy jöjjön, öltözzön, beáll! Várható volt, hogy a gödörben lévő újvárosiak - egyéb ötlet híján - ívelgetni fognak. Csornij és Rédei közé állt be a fejjátékot tovább erősíteni. A dolog be is jött, legalább kétszer tisztázott a felhők felett...

Két meccslabdánk is volt: Csosza megint átverekedte magát a védőkön, a jó ütemben érkező Tarnai elé tálalt, de Dani fölé durrantott. Majd Nagy Ricsi került tiszta lövő helyzetbe, de - talán viszonozni akarta a gólpasszt - Csoszánszkit próbálta ziccerhelyzetbe hozni, azonban röviden passzolt.

Majd kettő - amolyan időhúzó - csere következett. Sári és a fiatal Márkus álltak be egyesével... Említésre méltó esemény már nem volt, egyedül kiskorú középpályásunk rutinja volt szembetűnő, hogy a vendégek utolsó felívelési lehetőségét sikerült megakadályoznia azzal, hogy úgy tett, mint aki még életében nem hallott arról, hogy 9 méterre kell állni egy szabadrúgáshoz letett labdától...

A bíró le is fújta a mérkőzést: óriási győzelmet arattunk! A meccs előtt, az első 5 perc után, a szünetben, a 75. percig egy fabatkát sem adott volna senki ezért a győzelemért!

A fiúk azonban nem adták fel: küzdöttek a szépítő gólért, az egyenlítésért, a győztes gólért, és a győzelem megtartásáért!

Ez a meglepő eredmény két-két pozíciót jelent a csapatoknak a táblázaton: a Tiszaújváros ötödikből hetedik lett a forduló után, mi pedig 13-ból 11-edikek lettünk.

Jövő héten Jászberénybe utazunk, amely meccsel most már tényleg vége ennek az évnek. Az elmúlt három évben a berényiek ellen a megszerezhető 15 pontból 1-et sikerült begyűjtenünk, az öt mérkőzés gólaránya: 19-5, nemide. Szóval szép feladat!

Hajrá GYAK!

Nyilatkozatok: Gerliczki Máté, Nagy Richárd.

Varga Attila: Egy félidő előnyt adtunk ellenfelünknek. Az első játékrészben lyukas volt a védekezésünk, sok egyéni hibát követtünk el. Nagy pozitívum, hogy a folytatásban feljavultunk egyéni és csapatszinten is. Kicsit nehéz, ami zajlik a csapat körül, nem könnyű így felkészülni, mert az időnk nem az edzésről és a felkészülésről szól. Büszke vagyok a csapatra!