• Gyöngyösi Atlétikai Klub - 3200 Gyöngyös, Egri út 23.

Hírek

Újabb nagyon fontos 3 pont!

Komoly áldozatokkal járó győzelmet arattunk

A Tállya lett az első olyan csapat, - és reméljük, nem az utolsó... - melyet oda-vissza sikerült legyőznünk!

Közel kétszáz kilométerre innen Ibrányban egy egyébként kiváló minőségű pálya várta a csapatokat, azonban a tegnapi, és az éjszakai esőzés egy kicsit sok volt neki... És még több lett a 90 perc 'szántás', merthogy komoly csúszkálás, korcsolyázás zajlott az egész mérkőzésen.

Már a bemelegítés során lehetett látni, hogy ha valaki pattanós passzt kap, akkor sok jóra ne, felpattanó labdára viszont számítson! Kicsit hosszú indítás itt nem lesz: vagy pontos, vagy elérhetetlen lesz. Illetve  akét kisebb 'balatont' is bárki feltérképezhette a 16-osok előtti körív környékén.

Ennek megfelelőlen a csapatok rövidpasszos, lábról-lábra játékba kezdtek bele. Forgács eltiltása miatt Fekete kezdett a balszélen, a fiatal Botos helyett pedig Molnár játszotta be a center mögötti területet azzal az egyértelmű szándékkal, hogy a védősor előtt játszó és irányító Lippai játékát megölje.

Egy ilyen passzolgatást figyelhettünk meg a hazaiak részéről az elején. Mivel hosszú indításra nem vállalkoztak a védők a csúszásveszély miatt, Laurinyecz pedig megtámadta a labdás játékost, az kénytelen volt védőtársa felé passzolni laposan, a 16-os előtti köríven keresztül...

A labda felúszott a vízen, és megállt! De nem így tett centerünk: rárobbant a labdára, és a kapujából kilépve menteni igyekvő kapus mellett félmagasan a jobb sarokba helyezte a labdát! 1-0, már a 6. percben!

Már a gól előtt is látható volt, utána még egyértelműbbé vált: kontrákra rendezkedtünk be. Tördeltük a hazaiak támadásépítéseit, és a gyors kiugratásokra rendezkedtünk be.

Sajnos a 20. percben egy újabb kapusletámadás során Laurinyecz összecsúszott a kapussal, rúgást kapott a lábszárára. Ápolás után még próbálkozott, de jelezte, hogy nem bír futni... Első áldozat. A 23. perben Botos állt be a helyére.

Bár Molnár Erik volt megbízva Lippai 'bosszantásával', amit egyébként jól végre is hajtott, a 30. percben Niedermüllerrel akadt össze a rutinos irányító. Kicsit olyan 'ha akarom falt, ha akarom nem falt' szituáció volt: Nidi megpróbálta megszerezni a labdát, Lippai a földre került, a bíró sípolt, Nidi elnézést kért, Lippai felállt és visszakézőből ütött. Középpályásunk látványosan a földre huppant, a bíró azonnali pirossal kiállította Lippait, Niedermüllernek pedig - teljesen érthetetlen módon - sárga lapot adott. A sípszónál egyáltalán nem nyúlt a zsebe felé, nem is volt sárgát érő szabálytalanság, a földön fekve pedig biztosan nem tudott 'sárgásan' szabálytalankodni 18-asunk. Mindenesetre emberelőnybe kerültünk.

A 36. percben újabb cserét hajtottunk végre: Papp helyett Gábriel Adrián állt be, ezzel Tóth Olivér visszalépett a jobbhátvéd pozíciójába.

Néhány perccel később Rédei Milán hozta a frászt mindenkire: jelzett a bírónak, hogy ne adjon engedélyt egy szabadrúgás elvégzésére, mert ő bizony megszédült, és minden elhomályosodott előtte... A kispadról azonnal kétfelé szaladtak: egyrészt Milánt megvizsgálni, illetve az öltözőbe csokiért, banánért, egyszóval cukorért! Kisebb ápolás, némi banán és egy csoki után aztán csapatkapitányunk visszatért, és gond nélkül folytatta a játékot.

Nem úszta meg ennyivel azonban Gábriel, aki mintegy 10 perccel a beállása után a combjában egy hatalmas pattanást hallott... Lépni is alig tudott, és az arcán is látszott a kétségbeesés. Akik ismerjük az ő játékát, mentalitását, azonnal tudtuk, hogy nagy a baj. Nem is tudott visszatérni, a szünetben le kellett cserélni. A második áldozat...

Közben kezdett kiütközni a három spori erélytelensége... Mi reklamáltunk, hogy miért nem fújja már le a félidőt, a hazaiak reklamáltak, hogy mi az időt húzzuk... Kezdett kicsúszni az irányítás a kezükből, közben pedig némi szereplési vágy kezdett belőlük előtörni.

Ja, eközben a Tállya továbbra is támadgatott, de igazán komoly helyzetet az egész félidő alatt mindössze kettőt tudtak összehozni: a 27. percben eltört lövésük a kapufáról csorgott ki, az utolsó momentum pedig egy Halasi-spárga volt.

A második féliődőre Tatár állt be, és ma egy olyan poszton kellett vitézkednie, amin talán még soha: átálltunk 5 - vagyis három belső - védős rendszerre, ahol Roland volt a hármas jobb szélsője... 45 perc alatt három csere, hát, nem túl jó helyzet...

A Tállya továbbra is erőlködött, próbált támadni 10 emberrel is, de sokszor kapkodtak, sokszor a talaj tréfálta meg őket, és - amire büszkék lehetünk - sokszor védőink, középpályásaink tisztáztak kiválóan.

Közben az egyik tállyai védő, és a kapus megint majdnem összehozott nekünk egy gólt: saját térfelük közepén vett át egy csines labdát a portás Botos által szorongatva. Tinicsatárunk bele is lépett a cselbe, és azonnal az üres kapu felé irányította a labdát. Talán "mesterét", Laurinyeczet próbálta lemásolni a gyors megoldással... Ha egy kicsit higgadtabb, láthatta volna, hogy a kapus elesett a szerelés nyomán, védő se közel, se távol: akár léphetett is volna a kapu felé, így azonban egy kicsit eltörte a labdát, ami így mellé csorgott. Persze bosszantó egy kimaradt "üreskapus" helyzet, de most még bocsássuk meg ezt a 17 éves fiúnak: majd legközelebb összejön!

A 60. percben aztán jött a harmadik áldozatunk is... Egy kontránk után a Tállya szerezte meg a labdát, és indult volna előre, de hosszan passzoltak egymásnak a játékosok... Egy ilyen hosszú labdára csúszott rá Niedermüller Ákos egy hazai játékossal együt. Mindkettejük célja a labda elpöckölése volt, sehol egy nyújtott láb, sehol egy feszített lábfej... Mégis jött a sípszó, és egy sárga középpályásunknak. Megint csak: érthetetlenül! Szegény Ákos kétszer került ezen a mérkőzésen ugyanolyan szituációba: nemhogy a sárga, de még a szabálytalanság ténye is kérdéses volt...

Átálltunk 4-4-1-es formációra. Botos kissé elkészült az erejével, de továbbra is összeszorított fogakkal rontott rá az aktuálisan labdát birtokló védőre. Molnár és Tarnai rengeteget dolgoztak középen, és rendre felértek a kontrákhoz is. Jobb oldalon Tóth segítette a támadásokat, nem egyszer jó helyről harcolt ki szabadrúgást. A mögötte keletkezett űrt Tatár söprögette rutinosan. Középen pedig ismét tanár/vezér/mester volt a Fehér-Rédei páros. Petrezselyem sokat segítette a támadásokat, de ahogy fogytak a percek, egyre inkább a védekezésre koncentrált ő is, nagyon helyesen, és nagyon kis hibaszázalékkal. A két ős-gyakos közül Fekete rengeteget segített a baloldalon mind az előre, mind a védekező játékunkban. Halasi folyamatosan bosszantotta védéseivel, nyugodtságával, kimértségével az ellenfelet: szóval szépen húzta az időt, na. A kisebb helyzeteket magabiztosan megoldotta, a 90 perc alatt egyetlen bravúrra sem volt szüksége. Igen ám, de a 92. percben a hazaiak 17-ese (Turcsik) jó 20 méterről akkora löketet eresztett meg, hogy azt szinte már mindenki bent látta! Pláne, hogy a jobb felső sarokba szinte zsinóron száguldó labdát kapusunk a felső kapufára ütötte, onnan pedig a gólvonal környékére pattant... A közel álló tállyaiak egy kicsit reklamáltak a gólért, de kevés meggyőződéssel...

Az egész második félidőben az eredmény, a talaj, a játékvezetés - és még ki tudja, mi - olyannyira felbosszantotta a kékeket, hogy csak úgy repkedtek a sárga lapok a reklamálások után. Sőt, a 93. percben a mindőssze 6(!!!) perccel azelőtt becserélt 32 éves Paranai (a hazaiak hatosa), olyan csúnyát mondott egy kétes ítélethozatal után, hogy egyből pirosan kapott.

Minket ez már kevéssé érintett meg, ugyanis a bíró fél perccel később le is fújta a találkozót. Meg kell jegyezni, hogy az egyébként sportszerű csapatokat is sikerült a sok furcsa ítélettel annyira kizökkenteni, hogy 7 sárga, és 3 piroslap is villant. Egy erélyesebb (jobb...) játékvezető ezt lehozta volna mondjuk két sárgával, és egy pirossal...

De ez már a múlt, nekünk a 3 pont most mindennél többet ér! És persze dicsérjük meg Laurinyecz Ákost, aki mindössze 20 percnyi játéka alatt megszerezte a győztes gólt, ami ráadásul számára már a 15. volt az idényben!

Niedermüller egy meccset biztosan pihen a piros miatt... Gábriel sérülése szinte biztosan súlyos, rá egy darabig nem számíthatunk. Laurinyeczet talán össze lehet majd drótozni. Viszont Csornij és Czéh talán már játszhat, illetve Forgács is letöltötte az 5 sárga miatti eltiltást.

Jövő héten a Sajóbábony látogat hozzánk. Ősszel Bábonyban a játékosok, és az ottani nézők valósággal megfélemlítették a mieinket, és egy jól eltalált lövéssel otthon tartották a három pontot. Itt a lehetőség visszavágni!

Mai győzelmünkkel előrébb ugyan nem léptünk a táblázaton, de a többi csoport eredményeinek köszönhetően, ha most lenne vége a bajnokságnak, bentmaradó helyen végeznénk. Egy jövő heti győzelemmel viszont, - és persze ha a többi pályán is úgy alakul az eredmény, akkor - akár két helyet is előre léphetünk... Tudom, tudom, az sem a végeredmény lenne, de a szemünknek sokkal jobban tetszene... Hajrá GYAK!

Interjúk: Uray Attila, Török János, Laurinyecz Ákos.