• Gyöngyösi Atlétikai Klub - 3200 Gyöngyös, Egri út 23.

Hírek

Soha ne add fel!

Küzdelem és jó játék

A mérkőzés közvetítése itt olvasható.

Igazán furcsa körülmények között rendezték ezt a mai mérkőzést, de erről majd később.

Ami az összeállításnál feltünhetett: az ellenfél kezdőjében három olyan játékost láthattunk, akik már többször eljutottak az első csapat kispadjáig, na meg Diallo-t, akit - ha más nem, - a Fradiban szerzett ollózós góljáról ismerhetünk.... A cserepadról pedig 15 NBI-es meccsel a háta mögött, és ott két gólt is szerző Serder Serderov állt be. Hát ennyit arról, hogy a "tökutolsóhoz megyünk gólarányt javítani"...

Erről bizony szó sem volt, de az első félidő így is egyértelműen a miénk volt, (bárki bármit is mond...). Ordító helyzeteket nem alakítottunk ki, de Márkus is, Tajti is eljutott kapuralövésig, Gohér pedig a felsőlécet rengette meg, az onnan kipattanót pedig Eichenvalder lőtte a kapus kezébe. Ezen kívül még egy helyzetecskénk akadt, illetve Pölöskei egy amolyan "nagydarabonjólment" lövést eresztett meg, amit blokkoltak. Aztán még egy rajzolt beadás után Németh fejelt a ficakba, de mielőtt nagyon örülhettünk volna, emelkedett a zászló. A másik oldalon Halasi kétszer ölelte magához a labdát, de ezeknél akár én is állhattam volna a kapuban...

A második félidőben kicsit nekünk estek a hazaiak, de 5 perc elteltével magunkra találtunk, és innen egy nagyobb iramú, lüktető mérkőzés alakult ki. 

Jó 10 perc telt el, amikor Földi kapott labdát a felezőnél, és mivel hirtelen nem tudott hova passzolni, belehajszolta magát egy olyan cselsorozatba, amely során három embert fektetett el, majd mikor már nem volt kit kicselezni, szenzációs ütemű kiugratással hozta játékba Tajtit. A védők közül kirobbanó támadónk a szintén kirobbanó kapus mellett finoman elgurította a labdát. 0-1!

Igazán megérdemeltük, mert sokkal-sokkal többet tettünk a vezetésért, mint ellenfelünk.

Ezután a Kövesd egy jó 10 percen keresztül a mi térfelünkön tartotta a labdát, ekkor azért meleg volt. Ebben az időszakban jött a hazai csapat két kapuralövése közül az első, és itt bizony Halasinak bravúrra volt szüksége. Egy szöglet utáni közeli fejest szedett ki a léc alól.

Ezután már ültek a kontráink, Németh, Tajti, Eichenvalder és Babarcsik is szerezhetett volna egy-egy gólt, és ha nem a közel két méteres Branimir Aleksic áll a kapuban, akkor simán eldönthettük volna ezt a mérkőzést már jóval a vége előtt.

A 86. percben egy újabb szöglet a mi kapunk előtt, és a kavarodás után pont a közel 100 első osztályú mérkőzéssel rendelkező szenegáli Diallo elé került a labda, aki azonnal lőtt, és a kapufáról bepattant a labda a kapunkba. 1-1.

Nagyon bosszantó volt, mert egyrészt nem hogy helyzet, de igazából még nyomás sem előzte meg ezt a gólt, másrészt nagyon kevés volt már hátra.

Ezzel együtt még Babarcsik egy egyéni akció után lőhetett, ám a kapus bravúrral védett. Aztán egy felívelés után még a mi kapunk előtt is akadt egy fejes, de az nem volt veszélyes.

A három perces hosszabbítás vége felé Eichenvalder lépett meg a jobb oldalon, középre tett labdáját az időközben beállt Csillik fejelte le pontosan Németh elé, aki habozás nélkül kilőtte a balalsó sarkot! Erre még a hórihorgas kapus sem érhetett oda! 1-2!!!

A mérkőzés utolsó momentuma a hazai középkezdés volt! Hát igen, időzíteni tudni kell! A 86. percben bakapni az egyenlítő gólt nagyon demoralizáló tud lenni... De nem ma, és nem nekünk! Soha ne add fel, tartja a mondás, és ezt most megfogadtuk! Jutalmunk a három pont!

Végig uraltuk a mérkőzést, helyzeteket dolgoztunk ki, jól védekeztünk egy elég jó csapat ellen. Németh és Tajti elöl nagyon sokat ment, és mindketten gólt szereztek. A két szélen Eichenvalder a cseleivel, Babarcsik pedig a sebességével bolondította a védőket, és ők is szerezhettek volna akár gólt. Mögöttük Márkus és Pölöskei mindent IS csinált: felszabadító fejesek, jó becsúszások, kiváló ütempasszok, indítások, és egy-egy cifrázás is belefért, hogy úgy mondjam, nem maguk vették a tűzgyújtószerszámot, hanem hozattak maguknak. Földi és Tarnai megoldotta védőfeladatát, és el-elkalandoztak a támadóharmadba is, nem kis zavarokat okozva. Rédei és Gohér stabilak voltak, előbbi kapufáig jutott, utóbbi szöglet utáni fejese egy védőről került a kapu helyett az alapvonalon kívülre. Halasinak köze nem volt a gólhoz, ha én vagy pl. Oblak áll a kapuban, az akkor is gól, viszont volt egy fontos bravúrja. Csillik öt percre szállt be, de abba is belefért egy gólpassz.

A mezőny legjobbja talán mégis Földi volt, aki rengeteg labdát szerzett, csúszott-mászott, gólpasszt adott egy szenzációs cselsorozat után, és egy nagyon tudatos sárgát is bevállalt egy veszélyes támadást megakadályozva. Üröm az örömben, hogy ezzel kiírta magát a következő mérkőzésről.

Ha a Mezőkövesd az elmúlt 26 fordulóban ilyen összeállításban játszott volna, akkor bizony nem az utolsó helyen állnának...

De mi győztünk, - kétszer egymás után... - és jövő héten újabb szintet léphetünk, mert a mai győzelmével a második helyre ugró BVSC-t fogadjuk jövő héten. Meglátjuk mi lesz... Földit nélkülöznünk kell, viszont a ma kisebb húzódással bajlódó Bartuszt talán már nem.

Hajrá GYAK!

És akkor egy kicsit a körülményekről... Elő szokott fordulni, hogy egy-egy csapat arra panaszkodik vendégségben, hogy messze van az öltőző a pályától... Hát, szerintem itt világcsúcs gyanús a távolság: 5 km. Igen, öt kilométer. A játékosok a nagy stadion egyik öltözőjében átöltöztek, majd buszra szálltak(!), és elfurikáztak a pályához, ami NBIII-as engedéllyel bizonyára rendelkezik, hiszen lehetett itt játszani... Igaz, hogy se fedett lelátó, se vendégszektor, se toalett, se öltöző... Félidőben ugyan nem kellett öt kilométert utazniuk, hanem bemehettek egy közeli terembe, ahol legalább székben nem volt hiány, hiszen egy étteremben(!) sok szék van... A mérkőzés végén aztán hopp a buszra, kis pöfögés, és már mehettek is zuhanyozni... Félreértés ne essék, mi is örülnénk, ha a centerpályánk mellett lenne 3(!) teljes méretű pályánk szorosan egymás mellett, de az mégiscsak furcsa, hogy egy NBIII-as mérkőzést így kell lejátszani... Értem én, hogy a "fakó" ne tegye tönkre a stadion gyepét, de az első csapat jövő hét pénteken fog legközelebb ott játszani... Ilyen lehetőségek mellett simán rendbe tudnák hozni a gyepet 5 nap alatt. Ez a kis szösszenet is egy érv lehet amellett, hogy az NBI-es csapatok második csapatai egész egyszerűen nem passzolnak az NBIII mezőnyébe. A nagy csapat mellett - érthetően - nem nagyon figyelnek rájuk házon belül, kicsit talán le is nézik őket, "jóvanaznekik" mentalitás jut nekik, és ezzel együtt ellenfeleiknek. Nincs ez persze mindenhol így, de ma nagyon ez jött át... Az ember kicsit meg is sajnálja ezeket a játékosokat...

Nyilatkozatok:

A fent említett körülmények miatt így nem is készült interjú a hazaiak szakvezetőjével, az ő szavai a heol.hu oldaláról valók:

"Az első félidőben megvalósítottuk az elképzeléseinket, irányítottuk a játékot. A második játékrészben belementünk egy pulzáló, ki-ki mérkőzésbe, amelyből az utolsó percben kapott góllal nem mi jöttünk ki szerencsésen." - Horváth Tamás.

Labancz Róbertet sikerült a parkolóban meginterjúvolni: