• Gyöngyösi Atlétikai Klub - 3200 Gyöngyös, Egri út 23.

Hírek

Pontosztozkodás...

...azért ez így még nem elég.

Gyönyőrű, napos, meleg időben várt ránk a régió - ha nem az egész ország - egyik legszebb adottságokkal rendelkező pályája.

A szebb napokat is megélt Szojka Ferenc Stadiont talán még régebben csinosítgatták, mint a mi pályánkat, leszámítva azt a kis lakatosmunkával felszerelt palatetőt, ami a mintegy száz kötelezően felszerelt műanyag széket védi az esőtől/naptól... 

Apropó: kötelező! Nem ez az első olyan létesítmény, ahol azért az MLSZ által előírt kötelező elemek erősen hiányosak. A vendégszektorba kötelezően előírt toalettnek se híre, se hamva: gyakorlatilag egy kisebb teljesítménytúra után lehet eljutni a szemben lévő domboldalra: a hazai szektoron át... A kötelezően 'elkülönített' vendégszektorba gyakorlatilag bárki bejöhetett mindenféle ellenőrzés nélkül dobozos sörökkel, 'másfeles' üdítőkkel, esernyővel, szóval úgy elég lazán... Nem volt ezzel persze semmi baj, a 70 pluszos rendező urak nagyon kedvesek voltak, és a jobb focit megélt törzsszurkolók sem morogtak amiatt, hogy az 50-60 éve megszokott helyükre most hirtelen vendégszektor elnevezés került...

A morgás inkább a túloldalról érkezett a helyi ultráktól... Viszhangzott a "$z@rhevesmegye", skandálták, hogy "kinemugrál $z@rgyöngyösi, hej, hej!", majd egy idő után a "f@$$zopó Halasi" is elhangzott néhányszor. A helyben méltán népszerű kapusunkat persze ez nem tudta kizökkenteni...

A játékvezetés ismét kritikán aluli volt: érthetetlen sárga lapok, összevisza megítélt bedobások, két kezes lerántás után elmaradt sárga, 10 méteren keresztüli mezhúzás után elmaradt sárga, hátulról páros lábbal csúszás után elmaradt sárga, ellenféltől kapott labdára behúzott les... Szóval volt itt minden!

Ja, igen, volt egy futball mérkőzés is.

Mi láthatóan kivárásra játszottunk, ám a Cigánd-Tállya-Bábony-trióval ellentétben, akik mindenáron le akartak minket rohanni, és ezzel bele is szaladtak a késbe, addig a Stécé hát úgy jött-jött, de nem volt érezhető, hogy ez itt a részükről élet-halál kérdése. Mi a 11. helyezésünkkel óvatosabb duhaj módjára vigyáztunk rá, hogy ne kapjunk gólt, a támadások meg 'majd lesznek valahogy' alapon hol a szélen, hol középen kicsit döcőgősen épülgettek... Sem a szélsőink, sem belső középpályásaink nem voltak ma annyira élesek, mint az elmúlt hetekben. Javukra szóljon viszont, hogy a védőfeladataikat maximálisan teljesítették.

Halasinak egy komolyabb védésre volt szüksége, igaz, az rögtön az első percben. Utána már csak a lecsorgókat kellett felszednie... Nem is értem, mitől lett itt helyben "említésre méltó"...

Laurinyecz harcolt ki magának néhány helyzetet, de igazi veszélyt ő sem tudott ma teremteni. Igaz, ő nem a nézők, hanem a hazai játékosok körében volt nagyon népszerű: esetenként ketten-hárman is 'ölelgették' egyszerre...

Csordogált a játék, ahogy haladt az óra, látszott, hogy mi nem lennénk elégedetlenek az egy ponttal...

Aztán a mérkőzés egyik legérdekesebb szituációja az volt, amikor közvetlenül az ultrák előtt a partjelző egy kétes szituációban a javunkra emelte a zászlót... Ekkor elszakadt a dobos cérnája, és mérgében az egyetlen keze ügyében lévő tárgyat dobta a spori felé: a dobverőt. Szerencséjére nem talált, de az is jelzés értékű, hogy egy ilyen eset után a játékvezető - mintha mi sem történt volna - szó nélkül engedte tovább a játékot...

Így lett hát 0-0. Mezőnyjáték, helyzetecskék, egy-két bekiabálás, napos idő, szép táj, "idegenben jó az iksz"...

Jövő héten a Putnok ellen többre lesz szükség, mert ez az egy pont pontosan eggyel több, mint a 0, de a biztos bentmaradáshoz kellenek még pontok, pontocskák...

Nyilatkozatok: Rubint Richard, Török János, Tarnai Dániel.