• Gyöngyösi Atlétikai Klub - 3200 Gyöngyös, Egri út 23.

Hírek

Megvan az első tavaszi győzelem!

Tudatos, magabiztos játékkal szereztünk 3 pontot

Ősszel 4-1-re kaptunk ki Debrecenben. Az öt gól most is meglett, de sokkal jobb leosztásban...

Az elmúlt hétvégéhez képest egyetlen személyi cserét eszközölt Török János vezetőedző a kezdőcsapatban (Gábriel helyett Csornij), viszont az egyes posztokon több változtatás is történt.

Ezeknek köszönhetően egy sokkal támadóbb szellemű csapat képe bontakozott ki már az első percekben úgy, hogy közben a védekezés stabilitása is megmaradt.

Ennek megfelelően támadólag léptünk fel, mi uraltuk a játékot az első perctől kezdve, a DEAC játékosai inkább a kontrákra próbáltak építeni. Az első negyedóra a meddő mezőnyfölényünkkel telt, bár helyzetet nem igazán sikerült kialakítanunk. Igaz, a vendégeknek sem.

Aztán a 17. percben a baloldalon Petrezselyem futott fel, középre tett labdája Laurinyeczet találta meg. Centerünk - a szokásos módon, értsd: két védővel a nyakán kibrusztolja magának a lehetőséget... - kapura kotorta a labdát, ám azt blokkolták.

Jó volt látni, hogy az egri "semmilyen" játéknak nyoma sem volt: agilisek, gólra törőek voltunk.Többször egymás után a jobb oldalon próbálkoztunk a védők mögé kerülni, de nem akart sikerülni sehogysem...

Fél óra múltán rá kellett jönnünk, hogy a baloldalon több keresni valónk volt. Középről Gergely, Niedermüller és Tarnai segítették a Petrezselyem-Forgács páros játékát, akiktől záporoztak középre a jobbnál jobb beadások!

A 33. percben a hosszúra tekeredett egy abból a 'jobb fajtából', és az ötös sarkán felugorva Tóth Olivér fejelt a kapus mozgásávall ellentétesen a bal felső sarokba. 1-0! Télen igazoltuk Olivért, hogy megoldja a jobb oldalunkat, erre mondják, hogy megérte!

A középkezdés után azonnal megszereztük a labdát, ami ezúttal laposan jött be balról. A rutinos Máté Péter két bokáján flipperezett egy kicsit, Laurinyecz viszont nem várt a mulitbarra, inkább bevarrta 8 méterről! 2-0! Én mondom, ez a legjobb taktika: gólra gól!

De van ennél még jobb: gólra gól, majd arra még egy! Két perc, megint baloldal, megint jó beadás, megint Tóth Olivér! Ezúttal 'támadta' a labdát, berobbanva öt méterről fejelt a kapu közepébe! 3-0!

Sokakban felrémlett az egy évvel ezelőtti Tiszafüred elleni mérkőzésünk, amikor szintén 3 perc alatt rúgtunk 3 gólt. A telhetetlenek gyorsan kikeresték, hogy akkor 4 perc múlva jött a negyedik...

Ördög és pokol: erre most 9 percet kellett várni! Ezúttal középen vezettünk támadást, Tarnai Dániel ugratti ki egy esernyővel Laurinyecz Ákost, aki lekezelte, majd berúgta. Ilyen egyszerű ez: 4-0! A bíró meg sem várta a középkezdést, lefújta az első félidőt. Felőlünk akár az egész meccsnek is vége lehetett volna...

Taktikusan, tudatosan, támadó szellemben játszottuk le az első félidőt, és a 4 lőtt góllal gyakkorlatilag el is döntöttük a mérkőzés sorsát 45 perc alatt. A védelmünk jól zárt, a középpályások jól szűrtek és indították a támadásokat, az elől lévők pedig jól használták ki a helyzeteket. Mi kell még?

A második félidő - annak feleslegessége miatt... - kicsit laposabb volt, mi a biztonságra törekedtünk, a vendégek pedig nem voltak kellően motiváltak. Mezőnyben kiegyenlítetteb lett a játék, sőt, talán egy kicsit át is engedtük az irányítást, de helyzeteket továbbra sem tudtak kialakítani. Nálunk azért fel lehetett jegyezni egy Czéh Marci szólót a végén sajnos gyengére sikerült lövéssel, egy Forgács visszacsel utáni lövését, és egy Petrezselyem is lövéssel próbálkozott a beadás helyett. Ezeken kívül Gergelynek volt még egy látványos lövése: a térfél közepén egy lehulló labdát suhintott kapura kapásból. Nem talált kaput, mint ahogy Niedermüller szöglet utáni kipattanóból eleresztett lövése sem, amit blokkoltak.

Laurinyecz Ákost zavarhatta nagyon, hogy vele egyetemben Tóth Olivér is két gólt szerzett. Annyira nem tetszett neki ez a szituáció, hogy ezúttal egy jobbról érkező labdát vett le az ötös vonalán a kapunak háttal, és addig-addig tekergett, hogy kapura fordult vele, és ezt is bevágta! Laurinyecz-Tóth 3-2. Akarom mondani: GYAK-DEAC 5-0.

Ha ezt a meccset csak 2-0-ra nyerjük meg, akkor is dicséret illetne mindnekit! Halasinak védeni valója nem volt, de sokat hallatta a hangját ezzel segítve a védőket. Fehér Imre most jobbhátvédként kezdett, csak az utolsó 20 percre ment be középre. Végig tanári módon játszott, nem annyira csillógó, de nagyon nagy értéke ennek a csapatnak. A Csornij-Rédei páros jól zárt, egy kisebb megingás volt, de kisegítették egymást. Petrezselyem folyamatosan zakatolt a két alapvonal között, a gólpasszai magukért beszélnek. Tavaly a Füzesgyarmat elleni idegenbeli győzelmünk alkalmával játszott parádésan a Gergely-Niedermüller páros, akkor a center mögött, most eggyel hátrébb, a védőfal előtt. Szereltek, indítottak, irányítottak passzokkal, szavakkal, kézjelekkel. Megint csak ez a szó jut nekik: parádé! A két szélen Tóth két gólja, és Forgács gólpasszai szintén magukért beszélnek, Laurinyecz három góljáról nem is beszélve! Tarnainak ezúttal kevesebb védőfeladat jutott, bejátszotta az egész támadóharmadot, időnként elképzelhetetlen helyeken bukkant fel, amit a védők sem tudtak lekövetni. A cserék már egy megnyert mérkőzésbe szálltak be, sokat nem kellett hozzátenniük.

Amikor az első két vereség után azt írtam, hogy voltak bíztató jelek, akkor egy ilyen mérkőzésben bíztam. Ma nagyon egységes volt a csapat, letisztult és eredményes játékot mutattak be.

Az egri "játék" után 8-10 gólos vereséget vízionáltam a Szolnok-meccsre, a mai mérkőzés után viszont azt mondom: menjünk oda, tegyük ki ugyanezt a játékot, és meglátjuk, hogy a bajnokesélyes csapat ellen mire elég a középcsapat elleni öt gólt hozó játék... Lehet, hogy győzelemre, lehet, hogy egy pontra, lehet, hogy szűk vereségre, de emelt főre biztosan!

Hajrá GYAK!

Nyilatkozatok: Sáfár László (DEAC), Török János és Tóth Olivér.