• Gyöngyösi Atlétikai Klub - 3200 Gyöngyös, Egri út 23.

Hírek

Három pont a puttonyban

Három "öreg róka" szállította a gólokat

A 19. csapat érkezett a 8. otthonába az otthon elszenvedett 1-3-as vereség visszavágójára... Finoman szólva sem mi voltunk az esélyesek...

Gyakorlatilag mindhárom gólunkat pontrúgásból szereztük, de az elsőt egy jó akció után szereztük meg, a második előtt pedig komoly nyomást helyeztünk a hazaiakra. A harmadiknál pedig egy kis szerencsénk is akadt...

De még mérkőzés 33. másodpercében történt egy olyan szituáció, ami totálisan érthetetlen. A védők passzolgatásába Bartusz lépett bele jó ütemérzékkel, és kamikáze módjára meg is indult a három fős védőfalra. A 16-oson belül járt, amikor lelopták a lábáról a labdát, azonban az akciót jól kisérő Márkus lecsapott a játékszerre. A büntető terület sarkánál nagy lendülettel tolta meg a bőrgolyót, a védő pedig - lassan eszmélve - a labdát akarván elpasszolni, fiatal támadónkat kaszálta el. A játékvezető hátulról láthatta ezt kb. 10 méterről, az asszisztens pedig szemből, szintén nagyjából 10 méterről. De látni se kellett volna, a két bőr stoplis találkozásakor akkora csattanás hallatszott, hogy a várfalról pattant vissza a hang. Érthetetlen, hogy ezt hogy nem látták!

Aztán a hetedik percben sajnos Szalay nem láthatta, hogy mi készül. Bár a beadni készülő Sikorszki sem tudta, hogy a borzasztó beadása, ami lecsúszott a lábáról, a hosszú oldalon pont úgy találja el a kapufát, hogy onnan bepattanjon... Kapusgól, persze, de erre tényleg nem számíthatott hálóőrünk. 1-0.

Félő volt, hogy egy ilyen lélekölő gól után esetleg összezuhanunk. Hát, egy 10 percig csak kapkodtuk a fejünket, inkább csak nyomoztuk a labdát, és bár helyzete nem igazán volt a hazaiaknak, de ekkor egyértelműen fölénk nőttek. Aztán szép lassan magunkhoz tértünk, és a félidő utolsó harmadára már nemhogy egyenrangú ellenfélként vágtunk neki, de egyértelműen többet mutattunk. 

Ekkor a jobb oldalon Tarnai szedett össze egy visszafejelt labdát, majd középre passzolt. Márkus kaparintotta meg, és nagy lendületet véve robbant be a büntető területre. Talán egy kicsit hosszan szöktette magát, de ment becsülettel, és felvágták. Megint. Ezt viszont már befújta a spori. Pölöskei állt oda elvégezni a büntetőt, és ugyan a kapus eltalta az oldalt, de szélre középmagasan meglőtt labdát nem érhette el. Ezzel egyenlítettünk. 1-1.

Ezután percekig az ellenfél térfelén tartottuk a labdát, méhozzá a vonal mellett a jobb oldalon. Bedobás-bedobást követett, csak kivagdosni tudták a hazaiak a labdát oldalra. Aztán már azt sem, szögletre kellett menteniük. Tarnai-Gohér figura következett volna, de ballábas védőnk úgy döntött, egyből középre rúgja. Mindenki előtt elment, és a hosszú oldalon tisztán érkezett Rédei, aki két méterről fejelhetett. A kapus még fel ütötte a labdát a felsőkapufára, de csékánk jelezte, hogy ez már bent volt, és ami fontosabb a partjelző is. Zárójel: a kipattanó labdát Pölöskei (is) átjuttatta a gólvonalon, de ez már sípszó után. Meg volt a vezetés is! 1-2.

Nyugodtan mehettünk be az öltözőbe, és nyugodtan is jöttünk ki onnan. 

Vezetésünk birtokában átadtuk a területet, zártunk minden rést, és Bartuszt, Gaalt, Márkust próbáltuk meg elől megjátszani. 

Egy Kisvárda felpasszt Bódi Milán nagyszerűen fülelt le! Jött az utasítás: előzd meg! Ő megtette, és azonnal indította Bartuszt. Ő egy embert lerázott, a másodikat kicselezte, a harmadikat megkerülte....volna. Ha az nem rúgta volna fel. De felrúgta. Sárgát ért. És neki már volt egy ilyen, úgyhogy mehetett zuhanyozni.

Közel egy óra ment el a meccsből, amikor egy hazatett labdát a kapus passzolt a védőjéhez, aki viszont olyan szerencsétlenül vette át, hogy a kezére pattant. 18 méterről lőhettünk szabadrúgást, és jött az utasítás a kispadról: Geri! Rúgd be! A fegyelmezett játékos pedig mindig betartja az edző utasításokat! Gohér odaállt, és belőtte. A kapus repült, de csak belekotorni tudott, így már másodjára bosszankodhatott egy majdnem-védés után. 1-3.

Nehéz megmondani, hogy a kiállításkor, vagy a harmadik gólunk után dőlt-e el a mérkőzés, de - érthető módon - a Kisvárda már csak kötelességtudatból jött előre, nem sok fantázia volt a játékukban, mi pedig higgadtan hoztuk azt, amit egy gól- és emberelőnyben lévő csapatnak kell hoznia.

Két meccs, két győzelem Nagy-György Gábor irányításával. Nem valószínű, hogy két hét alatt mindenkit megtanított jól focizni, de hogy csapategységben, egymásért való küzdésben olyat mutatott ma is ez a csapat, amilyet ritkán látni! Kisegítették egymást, nem szapulták, hanem biztatták a másikat, dicsérték és tüzelték egymást. 

Szalay kapott egy olyan gólt, ami minden kapus életében előfordul, de nem zuhant össze, túltette magát, és utána végig hozta a biztosat, nem hősködött, nem akart bizonyítani, csak tette a dolgát, és már nem is kellett maga mögé nyúlnia. 

A két belső védőnk parádés volt! Folyamatosan együtt mozogtak, kisegítettek a szélekre, ha kellett, higgadtan tisztáztak, támadásokat indítottak, nyugtatták-tüzelték társaikat, mikor mi kellett. Lehet, hogy nem ők a mezőny leggyorsabb, legjobb, legszebb védőpárosa, de ma úgy játszottak, mintha hárman lettek volna. Ja, és mindketten szereztek egy-egy gólt...

Jobb oldalon Tarnai és Gaal jól támogatták egymást, Dani sokszor lépett fel a támadásokhoz is, Mikey pedig visszasegített a helyére, és közben rajtolgatott az előre vágott labdákra.

Baloldalon Bódinak kellett 10 perc, mire belerázódott a meccsbe, de onnantól kezdve megoldotta a feladatát, a kiállítás előtt pedig ő szerzett labdát, ő indította centerünket. Földi ma nem csillogott-villogott, de az biztos, hogy az ő szerelésével lesz a legtöbb gondja a mosógépnek... Csúszott, mászott, rengeteget dolgozott.

Belső középpályásaink mind védekezésben, mind támadásban rengeteget tettek le az asztalra. Csillik persze nem nyomott el senkit testi fölényével, de sok lefülelt passz, és sok jó labdakihozatal, forgatás fűződik a nevéhez. Márkus ma megint box-to-box játékot mutatott, hátul szerelt, majd indított, és érkezett a második hullámban. És összehozott egy (két!) büntetőt. Pölöskei pedig elképesztő! Csúnyán mondva: idehoztuk ezt az embert, hogy szerezzen gólokat, és aztán úgy alakult, hogy a védők előtt játszva kell szűrnie, majd támadást indítania. Egy primadonna csatár biztosan belesz...na egy ilyen feladatba, de a mi tizesünk példamutató alázattal teszi a dolgát! Ha kell, szélső védőnek is visszazár a fentragadó játékostársa helyére! Higgadtan cselez, passzol, ritmust vált, indít, visszaforgat, megnyugtat... És mellékesen immár ő a házi gólkirályunk...

Bartusz pedig a mi Chuck Norrisunk. Magányos farkasként ront rá időnkét három védőre is, rangerként figyeli a keresztpasszokat a védők között, épp csak a pörgőrúgást nem mutatja be. Ma ugyan nem szerzett gólt, de összehozott egy második sárgát, illetve Gohér szabadrúgásgólja előtt ő zavarta meg a kapust, aki pánikszerűen játszotta meg védőjét egy pattogós labdával. Nem hagyta élni az építkezni vágyó védőket, támadásainknál pedig mindig lekötött két-három embert.

Bartha és Botos szállt be érdemben csereként. Belső védőnk ezúttal bal futóként kapott szerepet, és megoldotta: kb. háromszor rúgatta fel magát az ellenfél térfelén. Botos jól segítette Bartuszt, és ha kellett, fegyelmezetten vissza is zárt.

Jól néztünk ma ki!

A játékvezető tévedései ma nem sujtottak minket, bár két jogos sárgát nem osztott ki, amiből két újabb kiállítás lehetett volna, illetve egy teljesen jogos büntetőt nem fújt be az első percben.

Vendéglátóink gálánsak voltak, a rendezők, a szertáros, a technikai személyzet ott segített nekünk, ahol csak tudott.

Csütörtökön 13 órától a DVSC második csapatát látjuk vendégül, amit szurkolóink ismét élőben követhetnek YouTube csatornánkon!

Hajrá GYAK!

Nyilatkozatok:

Kocsis János

Nagy-György Gábor