• Gyöngyösi Atlétikai Klub - 3200 Gyöngyös, Egri út 23.

Hírek

Ha belőttük volna a helyzeteinket...

De nincs HA!

A mérkőzés közvetítése itt olvasható.

A közhelyek azért közhelyek, mert igazak. A ziccereket ki kell használni. A kihagyott helyzetek megbosszulják magukat, ésatöbbi...

Nagyon nehéz körülmények fogadták a csapatokat: az esőzések miatt az egyébként láthatóan jól karbantartott pálya talaja kissé mély volt, aztán a kezdés után heves esőzés volt egy kis széllel megspékelve...

Az esőben nem sokáig bírta a talaj a gyűrődést...

A vendégek lehengerlő módon kezdték a mérkőzést, azonban 10 perc elteltével kiegyenlített lett a játék mezőnyben. Helyzetekben viszont egyértelműen mi mutattunk többet. Először Nádudvari futotta meg a bal oldalt, tisztára cselezte magát nagyjából az ötös sarkán. Utólag egyértelműen lőni kellett volna, de ő önzetlenül a középen érkezőket próbálta kiszolgálni... Sajnos nem volt pontos a labdája, óriási helyzet maradt ki. Néhány perc múlva egy jó támadás végén tisztázni próbáltak a védők, de igazából tálcán kínálták a lövőhelyzetet Nagy Ricsinek, aki nem is tétovázott: kb. 18 méterről eleresztett egy erős lövést. A kapus csak nézte, mi pedig foghattuk a fejünket, mert centikkel a kapufa mellett szállt el a labda. Ez is helyzet volt, míg a másik oldalon a legveszélyesebb helyzet Lizák Bence esése volt. Petrezselyem mellett ugrott ki, már a 16-oson belül járt, amikor védőnk tisztázott, ex-játékosunk elesett, a hazaiak szerint egyértelmű büntető volt. A bíró jó szögben volt, a partjelző közelről figyelte az eseményeket, mindketten nemet intettek... Maradjunk annyiban, hogy biztos jól látták...

Fél óra elteltével Tóth Olivér is megeresztett egy félmagas lövést nagyjából 20 méterről, a kapus azonban szép mozdulattal hárított. Majd megint jobb szélsőnk akciózott ezúttal a vonal mellett, középre tett labdájával Tarnait célozta meg. Középpályásunk olyan labdaátvételt mutatott be, hogy a védője inkább elment gyufáért, ezáltal saját maga akár félhetett is volna egyedüllétében. Újabb közhely: olyan helyzetben találta magát az ötös sarkán a kapussal szemben, hogy ezt még nagyanyám is belőtte volna két cekkerrel a kezében... Talán a két cekker hiányzott, de sajnos most Dani elhibázta, mellé emelte a labdát...

Talán egy perc sem telt el, amikor kontra után röviden tisztáztunk, és a középpályáról lendületből érkező Kapacina Valér 16 méterről kilőtte a rövid sarkot.

Akár 3-4 gólt is lőhettünk volna, az ellenfél pedig jóformán első helyzetéből vezetést szerzett...

A második félidő első perceit mi nyomtuk meg: egy szögletet kifejeltek a hazai védők, azonban Tóth Olivér jutott beadási lehetőséghez. Ugyan még védőink is fent voltak, de a lapos beadás Nagy Ricsit találta meg. Ráfordult, de egy kicsit eltörte a labdát, ami így is az üresen maradó hosszú sarok felé haladt. Fehér Imi nem várt a csodára, beletette a lábát, így kiegyenlítve az állást.

Aztán saját magunkat hoztuk nehéz helyzetbe. Ugyanott, ahol az első félidőben Tóth beadta Tarnainak, egy hátsó adogatás során elvesztettük a labdát, és jó centerezés után Lakatos kapásból a rövid oldalra lőtte ki, Ladányinak pislogni sem volt ideje...

Ekkor mintha egy kicsit megrogytunk volna, illetve a hazaiak felszabadultak. Nagyon felgyorsították a játékot, sokszor csak hátulról néztük a sprintjeiket...

Után még egy szögletet is elnéztünk, a percekkel korábban csereként beállt Hadházi növelte két gólosra a hazai előnyt.

Ladányi mindhárom alkalommal kiszolgáltatott helyzetben volt...

Ezután átálltunk két csatáros játékra, és talán ennek is köszönhetően játékban "visszajöttünk" a meccsbe. 

Jó tíz perccel a vége előtt Csoszánszki kapott jó labdát Nádudvaritól a bal szélen. Csatárunk meghúzta, két védő csak nyomozta a labdát. Egy jó csellel időt szerzett magának, hogy felnézhessen, és a belső védők felett átlöbbölve az érkező Tóth előtt közelített a labda föld felé. Azonban jobb szélsőnk nem engedte ezt: a becsúszó védőtől nem megijedve kapásból a léc alá bombázott, visszahozva ezzel az esélyt.

Tóth Olivér gólja már csak szépségtapasz volt...

Sajnos innentől kezdve már hiába nyomtunk, a Sényő nagyon rutinosan oldotta meg az utolsó tíz percet. Jól védekeztek, kontrákat vezettek, és ügyesen játszottak az idővel is, tartogatták a labdát, nem hagytak nekünk sok lehetőséget, behúzták a győzelmet.

Egy kifejezetten nagy iramú, szórakoztató és nagyon magas színvonalú mérkőzésen, ahol mindkét fél jól játszott, a helyzeteit jobban kihasználó csapat győzőtt.

Ha nem lett volna a fájó vereség a Tállyától, ha nem lett volna a vállalhatatlan vereség az Ózdtól, most nyugodtan mondhatnánk azt, hogy ilyen hozzáállással, ilyen játékkal - nem megfeledkezve persze a hibákról... - ilyen jó csapattól még akár ki is lehet kapni.

Láthatóan felkészültek belőlünk, a begyakorolt játékelemeinkre jól felkészültek. A játékvezető - a játékosok partnerségét is kihasználva - végig kézben tartotta a mérkőzést: egyetlen sárgát osztott ki, azt is a hosszabbításban, az inkább időhúzás céljából kakaskodó hazai játékosnak...

Ha minden mérkőzésen így játszanánk, ha csak egy kicsit jobban használnánk ki a helyzeteinket, ha nem követnénk el szinte minden meccsen ilyen buta hibá(ka)t, akkor...

De nincs ha! A 13. helyre csúsztunk vissza, és vasárnap egy nagyon kellemetlen ellenféllel szemben kell javítanunk!

Hajrá GYAK!

Nyilatkozatok:

Imrő László, Lizák Bence, Tóth Olivér.

Varga Attila: Idegenben rúgtunk két gólt, aminek elégnek kellett volna lenni a győzelemhez, azonban néhány játékos egyéni hibája sokba fog kerülni.