• Gyöngyösi Atlétikai Klub - 3200 Gyöngyös, Egri út 23.

Hírek

Győzelemmel zártuk az évet!

3/3! 9-3. 3x3=9!

A teljes mérkőzést itt tekinthetik meg.

Jól kezdtük a mérkőzést, az első 10 perc egyértelműen a miénk volt, bár DVSC helyzettel ért véget az etap. Utána magukra találtak a vendégek, talán kicsit fölénk is nőttek, de összességében kiegyenlített volt a félidő. A helyzetek számára is igaz ez: mondjuk úgy, másfél-másfél lehetősége volt mindkét csapatnak.

A mi nagy lehetőségünk Bartusz előtt adódott. Eichenvalder szerzett labdát a felezőnél, Földivel kényszeríítőzőtt egy köténnyel díszítve, majd centerünket mesterien ugratta ki. Csatárunk bal lábas lövést választott, de sajnos fölé ment. Mint ahogy a pirosak 16 méteres lövése is...

Aztán a második félidőben ők estek nekünk, és eltelt egy kis idő, mire mi is "megérkeztünk" a mérkőzésbe.

Persze arra senki nem számított, hogy az elmúlt napok esőzése után ezen a talajon bármelyik csapat majd tiki-takával fog helyzeteket kialakítani. Ennek megfelelően mi törekedtünk arra, hogy minél több rögzített helyzet legyen, és ebben sikeresek is voltunk. Gohér is többször ívelhetett a kapu elé szabadrúgásból, illetve a szöglet-rubrikánkban is gyűltek a strigulák...

A 68. percben Gohér felívelt labdájából Bódi hozott ki egy újabb sarokrúgást, amihez Eichenvalder állt oda. A rövid oldalra rúgta be keményen, ahova Bartusz a saját védőjét lerázva robbant be, és az ötös sarkáról bólintott a rövid sarokba. A kapus tehetetlen volt. 1-0.

A debreceniek játékában továbbra sem volt benne a gól, de - főleg ilyen talajon - egy gólt azért bármikor lehetet találni, és Pölöskei felhívására, amit közvetlenül a gólunk után tett közzé "ugyanígy tovább!" folytattuk a mérkőzést.

Jól zártunk, nem kapkodtunk, hősködések helyett, ha úgy látszott, hogy nem sikerül a támadásépítés, szívfájdalom nélkül visszajátszottuk a labdát Gohér Gergőig, Rédei Milánig, hogy belső védőink kezdjék újra az alapoktól a dolgokat...

A hajrában aztán pontot tettünk a mérkőzés végére egy gyönyörű akciógóllal!

Megint a baloldalon indult a támadásunk egy bedobás utáni Bódi-felpasszal, amibe ugyan belepiszkáltak a védők, de ugyanígy tett az utolsó negyedórára beálló Márkus is, aki sarokkal nyúlt bele jól, és ezzel Földi próbálkozhatott újra. Máté a kapu felé fordult, és fiatal középpályásunk elé tálalt, ezzel kiváló lövőhelyzetbe hozva őt. Marci rá is dőlt, amire két védő szaladt a sarki kisboltba gyújtószerszámért, és a kilépő Bartuszt hozta olyan helyzetbe, hogy csatárunk a kapusra vezethette a labdát. Azonban ő a kirobbanó hálóőr mellett önzetlenül átgurította a játékszert a hosszú oldalra, ahol Gaal érkezett, és miután elfogyasztotta eszpresszóját, két méterről az üres kapuba passzolt. 2-0!

Ezzel gyakorlatilag vége is volt a mérkőzésnek!

Egy kis matek: Nagy-György Gábor és Labancz Róbert három mérkőzésen irányította a csapatot, és 9-3-as gólkülönbségett "dobtak" össze, ezzel 3x3, vagyis 9 pontot gyűjtve! Ahogy ezen a három meccsen teljesítettek az edzők, játékosok, vagyis a CSAPAT, szerintem 10-et is megérdemeltek volna...

Szorosan nem kapcsolódik a mérkőzéshez, de álljon itt egy kis szösszenet: ahogyan vasárnap a kisvárdaiak, most mi is igyekeztünk jó vendéglátók lenni. Pl. a kispadok elé egy "műfű-szőnyeg" került, hogy az edzőknek ne a felázott salakban kelljen dagonyázniuk... De ez sem volt elég ahhoz, hogy a vendégek vezetőedzője, Szatmári Csaba megtiszteljen minket azzal, hogy nyilatkozik honlapunknak, a Gyöngyösi TV-nek, a heol.hu-nak... Érdekes adalék, hogy tavaly októberben rendeztek utoljára GYAK - DVSC II. mérkőzést, amikoris 3-1-re nyertünk szintén itthon. Szatmári Csaba akkor sem állt rendelkezésünkre. 

Felmerül néhány kérdés: 1. Az edző csak győztes meccs után szeret nyilatkozni? (nyilván jobb, de hát ugye az illem...). 2. Csak Gyöngyösön ilyen szűkszavú? (az UEFA egyik kampányát idézve: RESPECT). 3. Vajon hány NBI-es mérkőzés kell ahhoz, hogy valaki megtanulja, a profizmushoz az is hozzátartozik, hogy vereség esetén is bele kell állni a dolgokba, le kell vonni a következményeket, és esetleg felelősséget kell vállalni? (úgy látszik, közel 300 meccs sem elég...)

Persze nincs harag, sőt!, íme egy kis segítség, és még csak Debrecent sem kell elhagyni a példáért: nyilatkozott már itt Gyöngyösön olyan edző, aki csapatával nemhogy a kiesés elkerüléséért, hanem a feljutásért küzdött, sőt, a bajnokság lezárultával fel is jutottak az NBII-be, sőt(!), nem is oly rég még a Bajnokok Ligájában is irányított egy másik csapatot, aztán tőlünk mégiscsak kikaptak tavaly novemberben, mégsem zárkózott be az öltözőbe és üzent ki, hogy nem nyilatkozik... A 3-2-es vereség után az akkor a DEAC-ot trenírozó Kondás Elemér sportszerűen odaállt a mikrofon és a kamera elé...

Hajrá GYAK!

Szatmári Csaba nem, De Nagy-György Gábor nyilatkozott a mérkőzés után: