• Gyöngyösi Atlétikai Klub - 3200 Gyöngyös, Egri út 23.

Hírek

Gólzápor az őszi tavaszban

Élcsapatot győztünk le idegenben

A tavaszi szezon első fordulóját már Katalin napján lejátszottuk. Az újonc csapattól 3-1-re kaptunk ki itthon az első fordulóban, akik aztán az ősz folyamán három fordulón keresztül még vezették is a tabellát.

Most sem esélyesként érkeztünk: a 13. csapat vendégjátéka a hatodiknál...

A Sényő nem is akarta a véletlenre bízni a dolgot: öt perc telt csak el, amikor a jobb oldalunkon vittek le az alapvonalig egy támadást, majd a centerezés után 16 méterről teljesen tisztán lőhetett a hazai támadó...méterekkel fölé. Köszönjük...

A 14. percben Forgács ugrott ki Gergely nagyszerű indítása után, középre tett labdáját a védők kivágták. Utólag persze könnyű: inkább lőni kellett volna.

Tíz perccel később szögletet végezhettünk el, és ismét a 'Péterek' voltak a főszereplők. Forgács tekerte középre, Gergely pedig nagyjából az ötös vonalán felugorva a hosszú felsőbe fejelt. Egyszerű játék ez a futball... 0-1.

Három perc telt el, amikor Lizák mutatta be szokásos jobb oldali elfutását. Laposan lőtte középre, ahol a rövid oldalon Laurinyecz nyújtózott, de nem érte el, hosszú volt neki. Szerencsére! Merthogy így lett pontos a labda a baloldalon a támadást végigkísérő Forgácsnak, aki becsúszva kotorta a hálóba a labdát. 0-2. Ekkor egy kicsit megijedtünk, mert a csúszást a kapufa állította meg, és baloldali mindenesünk lent maradt. Szerencsére nagyobb volt az ijedtség, Forgácsot pedig kemény fábol forgácsolták faragták... (bocs)

Újabb négy perc, és újabb gól, de most nem mi örülhettünk. A jobb oldali szögletzászlónknál kavargattak a hazaiak, de alkalmunk nyílt a felszabadításra. Ez azonban rosszul sikerült: nagyjából 18 méteren vehette át a labdát a hazaiak 18-asa, és habozás nélkül a hosszúra rúgta a labdát. A blokkolni igyekvő védők miatt Daróczi nem sokat látott az egyébként nem túl erős, de pontos lövésből. A kapufa mellett talált utat a labda a hálóba. 1-2.

Most csak három minutum telt el a középkezdéstől középkezdésig. Ismét Lizák futott el a jobb oldalon, ismét középre tette be, ismét a hosszúra, ismét egy becsúszás, és bekotrás: ezúttal azonban Laurinyecz volt a szemfüles! 1-3.

Nem álltunk le! A sokkolt hazaiak között Tarnai cikázott, és robbant rá egy labdára nagyjából a 16-os vonalán. Gyorsvonatként érkezett egy védő, és letaglózta középpályásunkat. A távolállóknak csak az volt a kérdés, hogy kívül vagy belül... A partjelző és a bíró számára viszont egyértelmű volt a helyzet: 11-es. Laurinyecz állt oda, és higgadtan lőtte jobbra a labdát, a kapus pedig balra mozdult... Tízesünk már a második gólját szerezte. 1-4.

Öt percig tartott a nyugodtságunk, mert igaz, hogy még sok volt hátra, de három gólos előny az háromgólos előny... Balról érkezett ez lapos beadás, és most a sényői 10-es irányította kapura a labdát. Molnár Erik blokkolta a lövést, de pont visszapattant a labda Lakatos László elés, aki fölvarrta a rövid felsőbe. 2-4.

Mielőtt nagyon megijedtünk volna, újabb gólt szereztünk! Forgács indult meg ijedtségében a bal oldalon, tökéletes ütemben tálalt a hosszú oldalon érkező Laurinycz elé, aki ha nem hibázott két méterről, nem hibázott 11 méterről, nem hibázott 7 méterről sem: a rövidet záró kapus mögött üresen tátongó kapuba lőtt. Mesterhármas! 2-5.

18 perc alatt esett 7 gól! Amikor egy mérkőzésen a 80. perc táján 0-0 az eredmény, szokták mondani: 'na, ez se lesz már 9-9...'. Hát itt erre is volt esély. Persze mi inkább a másik közhelyet mondogattuk: most fújjuk le! 

Három gólos előnnyel jöttünk ki a második félidőre, de egy percig sem merült fel senkiben, hogy unalomba fog fulladni a mérkőzés: ellenfelünk a Sényő, akiről tudtuk, hogy nem adják fel, és simán elhiszik, hogy visszajöhetnek a meccsbe. És vannak is annyira jók, hogy ezt megtegyék.

Ennek megfelelően egyértelműen a kontrákra rendezkedtünk be: átálltunk 5 védőre, és abban bíztunk, hogy egy Lizák-elfutás, egy távoli Forgács lövés, vagy egy szokásos Laurinyecz-lefordulás tovább javítja az esélyeinket. Gergely húzódott be középre ötödik védőnek két feladattal: hangosan irányítsa a védelmet, és fejelje el a felíveléseket. Merthogy erre lehetett számítani...

És nagyjából ez is történt: mivel a csereként beállt Niedermüller, és a négytüdejű Gábriel nagyszerűen gátolta meg középen az építkezést, kénytelenek voltak ívelgetni, illetve a széleken elfutni.

Az első negyedórában jól is működött a dolog, akkor azonban egy hosszú kereszt labdára meginduló támadóval Tarnai akaszkodott össze: sajnos ez is egyértelmű büntető volt. A hazaiak gólzsáklya, Kapacina Kevin vállalta a büntetőt. Magabiztosan belőtte. Daróczi ugyan eltalálta az oldalt, de nem volt esélye, magas és erős lövés volt. 3-5.

Fél óra volt hátra, kezdett meleg lenni a pite. Mégis azt lehetett érezni, hogy ez ennyi volt. A hazai támadásokban nem volt igazi potenciál. Időnként nagyon szépen kipasszoltak minket, de aztán mindig közbe tudtunk lépni. Gergely mellett Fehér Imre és Horváth Marcell is többször mutatott érett játékot. Közben a védők is izgulhattak, mert Laurinyecz folyamatosan zaklatta őket, Lizákban is benne volt a veszély, bár belőle biztosan készültek, mert nem hagyták, hogy versenyt kelljen vele futni, inkább felrúgták, biztos ami biztos.

Ezzel együtt azért erősen lobbiztunk a bírónál, hogy fújja le, főleg az öt(!) perces hosszabbítás alatt. Utolsó (utáni) perc, még egy hazai szöglet. Színházban gyakori a keretes szerkezet: beívelés, fejes, gól. Épp csak most nem a hosszúba, hanem vissza keresztbe. Szinte lemásolták az első gólt... 4-5.

Vége, lefújták. Ilyen forgatókönyvet tényleg csak színházban látni... A kicsi legyőzte a nagyot! És közben rengeteg kaland (gól), izgalmak, érzelmek.

Kalandos volt, de három pont az három pont, még akkor is, ha 4 gólt kaptunk.

Ha minden meccsen úgy tudnánk játszani, ahogy ma az első félidőben, - még ha nem is rúgnánk öt gólt... - akkor nem a kieséstől rettegnénk, hanem a dobogó felé kacsintgathatnánk. Egyben volt a csapat, folyamatos volt a kommunikáció, segítették egymást a játékosok, egyértelmű volt a taktika. Beérett a munka. És az, hogy a második félidőt 2-0-ra vesztettük el: hát, igen, olyan van, hogy két jó csapat közül a hazai nyer két góllal...

Aki látta, hogy hogyan játszottunk ma, az tudja, nem nagyképűség jó csapatnak nevezni most a GYAK-ot. Nem élcsapat még, de benne van a potenciál, hogy az legyen!

Most jön a téli pihenő, aztán majd meglátjuk, mi lesz tavasszal!

 

Imrő László nyilatkozata itt, Török Jánosé pedig itt nézhető meg.

Laurinyecz Ákkos mesterhármasa után nyilatkozott.