• Gyöngyösi Atlétikai Klub - 3200 Gyöngyös, Egri út 23.

Hírek

Fordulat fordulat hátán

Pontosztoszkodás a vége

A mérkőzés közvetítése itt olvasható.

Simon-mester - ahogy szinte mindig - most is megkavarta a kártyákat felállásban és a játékosok posztján is... A múlt heti 4-1-4-1-es felálláshoz képest most újra a 3-5-2-es hadrendben álltunk fel. Pölöskei védekező középpályásként való szerepeltetése már nem akkora újdonság, és azt is lehetett rudni, hogy a Rédeit már régóta, Barthát pedig erre a mérkőzésre elvesztő (5 sárga) csapatunkban a belső védő posztján mindenképpen kényszermegoldásra számíthatunk. Eben a háromvédős, 'belógós' rendszerben talán a rutinos Gohérra számított mindenki, hiszen ő mégiscsak védő, még ha nem is az a tipikus söprögető, vagy esetleg Borbély merülhetett fel, aki Balassagyarmaton jól muzsikált ezen a poszton. No, ehhez képest a 18 éves támadóközéppályás Márkus Marcell szerepelt belső védőként, utolsó emberként. Talán a fejjátékát segítő jó rugóinak köszönhette ezt a posztot kilencesünk, mindenesetre meglepő volt. Tarnai és Földi a középpálya belsején már nem annyira, és a múltkori jó játéka után a szintén 18 éves Telinger is bentragadt a kezdőben, igaz, ezúttal több támadó feladatot is kapott a védekezés mellé.

Ahogy az várható volt, az Eger azonnal kezébe vette a kezdeményezést, és ahogy az várható volt, mi felkészülten védekeztünk. Engedtük őket passzolgatni a kapunktól távol, de amint közeledni próbáltak, közbeléptünk. Így lövésekkel próbálkoztak, azokból jöhetett néhány szöglet, és ezek igen veszélyesek voltak, mi a kontrákra hagyatkoztunk.

Aztán a 19. percben az egymás mögé helyezkedő csatárpárosunk felé ívelte a labdát Szalay. Molnár belement a fejpárbajba Vaskóval, Bartusz pedig beindult mögötte. Rutinos csatárunknak nem sikerült továbbfejelni a labdát, de a rutinos védőnek is magas volt a labda, csak belecsúsztatni tudott. Ahogy a suszter mondta anno: így se rossz... Fiatal csatárunk lecsapott a labdára, megtolta a kirobbanó kapus mellett, aki közben elsodorta csapattársát, így Bartusz már senkitől sem zavartatva passzolhatott az üres kapuba. Ekkor jött egy kis értetlenkedés, hiszen ebből az akcióból elsőre nem látott mindenki minden összetevőt. A partjelzőnek - és persze a hazaiaknak - csak annyi volt meg, hogy a csúsztatás pillanatában gólszerzőnk lesen volt. A játékvezető azonban látta, hogy 'ellenféltől kapott labda'. Gyorsan egyeztettek, hogy volt-e más probléma, majd középre mutatott: 1-0 ide! Jéghokiban ez egy gólpassz a kapustól. Molnárnak pedig dicséret, hogy megzavarta védőjét.

Pár perccel később megint két csatárunk akciózott. Molnár a bal szélen futotta le védőjét, centerezett, és ugyan Bartusz dobta magát, de egykor-volt-válogatott védője jobb helyzetben tette ugyanezt, és hosszá lábaival menteni tudott.

Aztán Vaskónak megint sikerült főszerephez jutnia úgy, hogy a játék a mi szögletzászlónknál folyt, ő pedig saját térfelének közepéről figyelhette... Szóval éppen labdát szereztünk, és egy kontrafaltot fújt be a játékvezető a sarokzászlóhoz közel, a 11-es pont magasságában. A támadó - Olasz Dénes - ezt hangos szóval nehezményezte, és mivel jó eséllyel nem azt mondta, hogy "kedves sporttárs, ebben most nem értünk egyet", így kapott egy sárgát. Ekkor a kispadoknál szolgáló zászlós ember felsétált a határáig, - a felezővonalig - ott megállt, lecövekelt, és magasba emelte zászlaját. Főnöke odasétált hozzá, kis susmus, és villant a piros lap. Vaskón kívül mindenki értetlenül állt az esethez, ő azonban bűnbánóan besétált az öltözőbe. Bennem felmerült a gyanú, hogy játékon kívül esetleg odanyomott egyet Bartusznak, - nem ez lett volna az első a mérkőzésen... - de mint később kiderült: "olyat mondott".

Ahelyett, hogy megnyugodtunk volna, két perc múlva kaptunk egy gólt. Egy hosszúra átszállt labdát visszatettek beívelésre, és a visszalőtt labdát négy méterről fejelte kapunkba Valkay. Bosszantó gól volt. 1-1.

Néhány perccel később megint Molnárnál volt a labda, ezúttal középen. Két védőt kicselezett, - az elsőnek egy kötényt is kiosztott... - majd ballal kiváló ütemben ugratta ki Bartuszt, aki a leshatárról lépett ki két végő között. Maga elé simogatta a labdát, 15 méterről lőtt. A kapus ugyan belekapott, de nem védhette az erős lövést. 2-1.

Szinte középkezdés után rögtön egy hasonló jó ütemű kiugratást Gresó tett maga elé mellel. Gaal maradt vele kettesben, és a kb. 30 kg súlykülönbség kijött, apró szélsőnkről habozás nélkül fújt büntetőt a játékvezető, plusz egy sárgalap. A sértett állt oda: Szalay balra, labda jobbra, megint egyenlő. 2-2.

Az utolsó percekben ismét vezethettünk volna. Letámadtuk ellenfelünket, akiik bele is hibáztak, Tarnai került gólhelyzetbe 15 méteren. Egyszerű megoldás helyett egy kétségkívül szép megmozdulással élt: alábökött a labdának, azonban a kapus ujjheggyel belepiszkált és össze is tudta szedni.

Rossz volt látni, hogy a hazai csapat emberhátrányban is minimum egyenrangú ellenfelünk volt, sőt, mezőnyben fölénk is nőtt...

A második félidőben is sokat volt náluk a labda, de jobban figyeltünk a beadásoknál, s ha mégsem, akkor Szalay több bravúrt is bemutatva, állta a sarat.

Negyedórával a vége előtt Molnár került szerencsésen helyzetbe. Bartusz adott volna középre, de belestukkolt egy védő, így csatárunk dobhatta magát előre, bele is kotort a megcsúszó labdába, de csak cipőheggyel érte el, mellé.

És ahogy az lenni szokott... Gresó cselezte magát tisztára a bal oldalunkon, középre lőtt labdájáról centikkel maradt le kapusunk, mötte viszont jól robbant be Boros. Két méter, üres kapu... 3-2.

Nem csüggedtünk, mentünk előre az egyenlítésért. Közben Szalayra azért várt még egy bravúr, és ő meg is tette, amit meg kellett, pl. egy öt méteres fejest állított meg...

Öt perc volt csak hátra, amikor Botos ütötte ki a szélre Molnárnak, aki mellel átvette, és ugyan nem épp ideális szögből, de dropból előtte a hosszút, reflexmozdulattal tudta a hazai kapus szögletre terelni az erős lövést. Amit szokás szerint Gohér végzett el, és ezúttal a hosszúra tekert. Ott Molnár fejelte le a földre a labdát, aminek a felpattanását sem a kapus, sem a védők nem tudtak lekövetni. Nem úgy Pölöskei, aki kb. egy méterről stukkolhatott az üres kapuba. Talán Molnár fejese is átment volna a gólvonalon, de így volt a biztos. 3-3. 

Ezután - bár mindkét csapat próbálkozott - már nem változott az eredmény.

A meccs előtt: de jó lenne egy x. A vezetés és kiállítás után: meg kellene nyerni. A hazai vezetés után: de kellene az az iksz. Nem csak a vezető csapat kiléte, de a szurkoló hangulata is igen sokat fordult a 90 perc alatt. Tudjuk, az egy pont semmire nem elég, de azért mégiscsak több, mint a nulla. Emberelőnyben nyerni kellett volna, de mérkőzés előtt a tabellán 15 hely volt a két csapat között. Az nagyon sok helyen osztálykülönbség...

Három embert ki kell mindenképp emelni: Bartusz két gólt szerzett, nem is kérdés... Molnár mindhárom gólban vastagon benne volt: ő zavarta meg Vaskót az elsőnél, aztán kiugratta Bartuszt a másodiknál, majd a harmadik előtt is ő fejelt középre. A leginkább viszont Szalayt kell kiemelni, akit a hatvani mérkőzés után sokan "megtaláltak", lássuk be, nem épp ok nélkül. Ma viszont olyan és annyi mentése volt, hogy az egriek okkal mondhatják azt: ennyi helyzettel nem egy, de két mérkőzést is meg kellett volna nyerni... De összességében a csapatról elmondható: akartak, mentek, küzdöttek, próbálkoztak, és egy nagyon jó csapat ellen ma 3-3-ra futotta.

A szerdai NBI-es Mezőkövesd után, szinte könnyű lesz a Jászberény ellen... Ahogy azt Móricka elképzeli... 

Nyilatkozatok:

Jakab Sándor (a vezetőedző Sütő Szilárd betegsége miatt az asszisztensedző nyilatkozott)

 

 

Simon Antal nyilatkozata.

 

Bartusz Dániel nyilatkozata: