• Gyöngyösi Atlétikai Klub - 3200 Gyöngyös, Egri út 23.

Hírek

Első pontunk tavasszal

A mumus-effektus

A mérkőzés közvetítése itt olvasható.

NBIII-ban ritkán tapasztalható körülmények között, zárt kapuk mögött játszottuk le a soron következő mérkőzésünket Pesterzsébeten, ahol most már lassan mumusként tekintenek ránk...

A hazaiak keménymagja ugyan felsorakozott a kerítésen túl, és bíztatták is csapatukat, de messze elmaradt a hangulat a szokásostól....

Talán ennek is köszönhetően a mérkőzés irama elmaradt megszokottól. Keménységben azonban nem: a hazaiak belépői erősen súrolták a lapos megoldásokat, de a játékvezető szinte végig tolerálta a tevékenységüket. Nekünk nagyjából a második félidőre sikerült megtalálnunk ezt a fajta keménységet...

Szinte az egész első félidő mezőnyjátékkal telt, a kapuk csak egyszer-egyszer forogtak veszélyben. Öröm volt nézni, hogy a tabellán jóval előttünk álló csapat hazai pályán nem kerekedett felénk, mint azt sokan várták... Fölényben játszottak ugyan, de nagyjából 55-45% lehetett a labdabirtoklás.

A második félidőben mi is felvettük kesztyűt, pláne, hogy a lefújás előtt egy-két perccel Rédei Milán vádliján jó 10 centis vérző felhasítás keletkezett csak úgy magától... Igen, csak úgy magától, hiszen nyilvánvalóan nem az ellenfél okozta, mert akkor nyilván lefújta volna a bíró durvaságot... Ja, és Tarnai is szándékosan szájba verte/rúgta magát, hogy vérezzen egy kicsit, és percekig ápoltassa magát az oldalvonalon túl...

De a második félidőből is csak 10 perc telt el, amikor a hazaiaknál is kihúzta a gyufát a sípos ember... A 16-osunk vonalán - kívül! - történt egy "kétes" becsúszás. Úgy lehetne jellemezni a szituációt, hogy a csatár és a labda is kapott egy-egy rúgást, a sorrenden lehet vitatkozni. Régi ismerősünk fújt, jó showman módjára kivárt egy kicsit fokozván a feszültséget... Majd kifelé ítélt szabadrúgást, és csatárt "jutalmazta" sárga lappal. Érthető módon az erzsébetiek egytől-egyig kiakadtak, merthát vagy tovább a jó becsúszás miatt, vagy szabadrúgás befelé... Biztos, ami biztos, a hazai edző is kapott egy sárgát reklamálásért.

Gergely visszatérése fokozatos: múlt héten néhány perc, most már fél óra jutott neki

Tíz perc alatt kihasználtuk mindhárom cserénket. Márkus, Gergely és Gaal érkezett. A cserék érthetőek voltak: a védelmünk jól zárt, csatáraink ugyan nem szereztek gólt, de bennük volt a veszély. Viszont a játék 80%-ban a középpályán zajlott, így ott szorultunk frissítésre. Gazdag a két alapvonal közötti fel-le száguldozásban vette ki a részét, Tarnai középen őrlődött, őrölt, Eichenvalder hol a bal, hol a jobb oldalon próbált támadást építeni, és támadást megakasztani. Rengeteget dolgoztak! Márkus ma nem annyira színesen, inkább küzdelmesen játszott, és meghazudtolva felépítését: küzdött, brusztolt, csúszott-mászott, ha kellett. Gergely Petin látszott, hogy minden percet megbecsül, amit a majd egy éves kihagyása után a pályán tölthet: gyorsan kivágott vagy 5 sprintet a két tizenhatos között, beindult a kontráinknál, fejjel tisztázott a beíveléseknél... Gaal is bemutatkozott GYAK-mezben. A rábízott feladatot ellátta, a bal oldalunkon segítette a támadások levédekezését.

Az utolsó félóra sablonosan zajlott: a hazai, magasabban jegyzett csapat próbált nyomni, a vendég, védekező csapat pedig próbált kontrázni. Egyiknek sem sikerült a gólszerzés. Az ESMTK játékosai ahogy telt az idő, egyre jobban kapkodtak, idegesebbek lettek, egyre több hibát vétettek. A mi kontráinkból pedig az a bizonyos utolsó passz hiányzott a legtöbbször, de mindenképpen jót tett a védelmünknek - és a játék képének... - hogy nem szoroltunk be hosszú-hosszú percekre a kapunk elé, hanem bizony néha a piros mezes védők is izgulhattak...

A hosszabbítás perceiben aztán meghűlt a vér az ereinkben... Egy beívelés után a labda ide-oda pattogott, próbáltunk tisztázni, a támadók próbálták kapura kotorni, mígnem egyszercsak a legveszélyesebb támadó, Pataki Roland elé került a magasra pattanó játékszer. Emiatt nem tudta gyorsan ellőni nagyjából 8 méterről ziccerben, így Rédeinek volt ideje egy veszélyes manőverbe kezdeni: messziről, kiváló ütemben becsúszva tisztázott. Ugyan vitt mindent, ami elé került, - labda+baba - de hazaiak is csak megszokásból reklamáltak, nem volt 11-es. És szerencsére a bíró is így látta... Pedig láthatta volna máshogy is, ahogyan a mezőnyben is nagyon sok kisebb/nagyobb ide-oda tévedése volt. Amikor a sípszó után mindkét csapat elindul egyirányba, majd a bíró szól, hogy a másik... Vagy amikor mindkét csapat játékosai kérdőn néznek a bíróra... Vagy amikor vérző-koppanó szituáció után "tovább" az ítélet... Az sok tévedés. Nem volt magas színvonalú a játék, de a játékvezetés sem. Most sem...

De nézzük inkább az idegenben egy pontot szerző csapatunkat tovább... 

Gaal is bemutatkozott

Szalay ismét jól védett. Ma ugyan kevesebb dolga akadt, de amikor nagyon kellett, a helyén volt. A Petrezselyem-Rédei-Bartha védőhármas nagyon magabiztos volt! Többször nagyon kényes szituációban hoztak megfelelő döntést. Tóth Olivér a támadásokból most kevésbé tudta kivenni a részét, de védekezésben nem tűrt ellentmondást, ő érzett rá először a bíró által engedett kemény játékra, nem maradt adósa senkinek... Földi Máté a tőle megszokott agilis játékot hozta, cipelte azt a bizonyos zongorát... Elöl Bartusz csatárjátéka kiváló volt: jól tartotta meg a labdákat, időnként mesterien fordult le a védőkről, jól indult be, jól indított, csak az a fránya gól hiányzott. Reméljük, már nem sokáig. Csoszánszkinak ma nem jutott olyan jó szabadrúgási lehetőség, amiből ősszel kétszer is a mattolta az immár erzsébeti, ex-berényi Menczelest, viszont nem egyszer két, sőt három ember közül is zseniálisan játszotta magát tisztára, illetve nagyon veszélyesen szálltak be a szögletei, de az a bizonyos apró nüansz hiányzott. Talán őt viselte meg leginkább a nézőhiány, a csillogás lehetőségének hiánya.

Amit viszont bátran üzenhet ez a CSAPAT a károgóknak (hogy tudniilik "Ezek az igazolások csak a darabszám növelésére történtek...", meg, hogy "Game Over"...stb.): a múlt héten a meccs nagy részében domináltunk a dobogós Cegléd ellen, és némi szerencsével, illetve jobb koncentrációval akár pontot, pontokat is szerezhettünk volna. Most - idegenben - az 5. helyezett csapat ellen egyáltalán nem játszottunk alárendelt szerepet, kontrolláltuk a mérkőzést, és ami a legfontosabb, elhoztunk tőlük egy pontot.

Ez a lesajnált, hat hetet együtt töltő gárda, már most kiérdemli a CSAPAT titulust. Harcoltak, egymást bíztatták, fegyelmezetten végrehajtották a feladatokat, próbálták kihozni a maximumot magukból magukért, egymásért, a csapatért, a klubért, a szurkolókért! Megérdemlik a tiszteletet nem csak az ellenfelektől - mert tőlük megkapják... - hanem saját szurkolóiktól is!

A nagybetűs CSAPAT

Igaz, most csak a csapattársak, edzők, vezetők, rendezők láthatták őket, - no meg az a néhány hazai szurkoló, akik széket, létrát magukkal hozva a kerítés fölött gebeszkedve figyelte az eseményeket - de ezzel együtt is, ennek ellenére is mindent megtettek, hogy elérjék, elérjük a célt: őrizzük meg az NBIII-as tagságunkat. Tisztelet a CSAPATNAK!

Jövő héten - ha addig nem rosszabbodik a helyzet - megyei rangadó következik. Simon mágus (sic!) az elmúlt két meccsre kiválóan felkészítette a csapatot, és neki aztán végképp nem kell elmagyarázni, hogy mit jelent az Eger elleni rangadó... Bízhatunk, bízzunk benne, hogy a fiúkkal kihozza a maximumot a vasárnapi mérkőzésből, és a listavezetőt legyőző egriek ellen folytatjuk a sormintát: vereség, döntetlen, ...

Hajrá GYAK!

Nyilatkozatok: Turi Zoltán, Simon Antal, Bartha Balázs.