• Gyöngyösi Atlétikai Klub - 3200 Gyöngyös, Egri út 23.

Hírek

Egy pont kellett, megszereztük

Hoztuk a kötelezőt

Fülledt kánikula várta a csapatokat, és a szépszámú közönséget. Nagyjából 500 néző látogatott ki a szezonzáró mérkőzésre.

Nagy mérkőzésre azért nem lehetett számítani, hiszen a forduló előtt tudtuk, hogy égbekiáltó turpisságnak kell ahhoz történnie, hogy kiessünk, a vendégek szempontjából pedig, hogy a 7-8-9. hely közül melyiket szerzik meg, édesmindegynek tűnt. Tehát egy mérkőzés, ahol a győzelem csupán becsületbeli ügy volt, de élet-halál kérdése nem... Ahhoz, hogy a ténylegesen a mi kezünkben legyen a sorsunk, egy pontra volt szükségünk.

Ennek megfelelően indult a mérkőzés: mi játszottuk az immár megszokott játékunkat. Hátul járattuk a labdát várva a megfelelő pillanatra, amikor ritmust váltahattunk. A vendégek pedig felállítottak egy 4-5-1-es falat, hogy biztos védekezésből tudjanak kontrázni.

A szakmai stáb húzott egy meglepőt: a belső védő Csornij Áront feltoltuk közvetlenül a center mögé.

Lassan csordogált a mérkőzés a nagy melegben, néhány akciónk után lőtávolba került a nyírbátori kapu. Elsősorban Forgács próbálkozott, de három lövéséből is hiányzott az "érzés", a kapusnak nem kellett közbeavatkoznia. Csornij is próbálkozott lövéssel, de ő sem talált kaput. Majd Laurinyecz forgolódott, az ő lövése egy védő lábáról szögletre pattant. A jobb oldalon a "pásztói-szárny" is aktív volt, a Molnár-Tóth páros igencsak bolondította a védőket...

Hátul a Rédei-Fehér páros jól szervezte a védelmet, a kontrákat rendre megállították, vagy lesre engedték a támadókat.

A második félidő nem hozott nagy változást: mi egy kicsit jobban nyomtunk, a bátoriak pedig méginkább a kontrákra helyezték a hangsúlyt.

Csornij helyett aztán beszállt az ifjú titán Botos Szabolcs, aki gyors egymás utánban háromszor is a kapu elé keveredett, a gól azonban nem jött össze. Ekkor már sorra szállítottuk a helyzeteket, de igazi ziccerig nem jutottunk. Tóth Olivér eltört egy labdát lövés közben, Laurinyecz lövését lábbal hárította a kapus, Botos pont a hálóőr ölébe fejelt, illetve centerünk egyszer szinte tisztán fejelhetett, de magas volt az ívelés, fölé szállt a fejes. Forgács is újra próbálkozott, Niedermüller is lőtt, Tarnai is rávágta, de eredmény nélkül: mellé, blokk, kapus...

A mérkőzés utolsó, nagyjából 10-15 percében érezhető volt, hogy mindkét csapat becsülettel teszi a dolgát, de nekünk elég az egy pont, nekik meg "idegenben jó az iksz", nem volt az az öldöklő csata...

A mi játékunk nagyon egyszerű taktikára épült: biztos védekezésből építkezzünk, az se baj, ha gólt lövünk, de nem kaphatunk! És mivel az ellenfél is nagyjából így állt neki a mérkőzésnek, csak pontozással voltunk jobbak, egyébként igazságos döntetlen született.

Így nem csak gólkülönbséggel, hanem pontelőnnyel kerültük el a kiesést, merthogy mindkét bennmaradásra pályázó ellenfelünk hozta a maga mérkőzését, tehát ez az egy pont tette egyértelművé előnyünket.

A szezonnak vége, nyugalmasabb és még sikeresebb következő szezont kívánok magunknak!

Jövő héten már ellenfél-néző, - megyei bajnokok sorsolása, és az osztályzók, - majd hamarosan hírt adunk a következő szezonra felkészítő mérkőzések sorárol is. Ezen kívül hírt adunk az átigazolásokról is, de - szokásunkhoz híven - csak a tényekről számolunk be, pletykákról nem.

Hajrá GYAK!

Mérkőzés utáni interjúk: Szilágyi Krisztián (Nyírbátor), Török János és Niedermüller Ákos.