• Gyöngyösi Atlétikai Klub - 3200 Gyöngyös, Egri út 23.

Hírek

Egy-egy-re győztünk

A stabilitás egy pontot ért

A mérkőzés közvetítése itt olvasható.

Érdekes mérkőzés volt. A ceglédi meccsünkkel összehasonlítva, ahol egy 'játszó' csapat ellen mi is jól futballoztunk, most egy lassabban cselekvő, ötlettelen ellenféllel szemben elsősorban a hátsó stabilitásra helyeztük a hangsúlyt, ami végig meg is volt.

Nem volt nagy iram, nem voltak helyzetek, egyenlő erők izmoztak a mezőnyben. A hazaiak mindössze annyival tetttek ki többet a pályára, mint amennyi egy hazai csapattól el is várható. Az első félidőben a pontozásos eredmény úgy nézett volna ki, hogy 5,5-4,5 oda. 

A második félidő is hasonlóan indult, aztán kaptunk megint egy bugyuta 11-est. A csatár a büntető területen belül tolta, tologatta befelé a labdát két védőnk szorításában. Aztán egy lépésnél ügyesen beakasztotta egyikük lábába a sajátját... Ha akarom, büntető, mert volt kontakt, ha akarom nem büntető, mert a csatár kereste a kontaktot. A sípmester az elsőt választotta... Hamar Ádám magabiztosan értékesítette a 11-est. 1-0.

A hazaiak belelkesedtek, egyből úgy gondolták, hogy jobbak nálunk... Viszont élmény volt látni, hogy a mieink pedig kapcsoltak egy fokozatot, mondván: "jó, akkor most már ne csak védekezzünk, támadjunk is". 

Alig telt el 10 perc, amikor Márkus vett át egy labdát a saját térfelén, megtolta, felnézett, majd a kezdőkörből alá-bökött/nyesett/pörgetett, szóval indította Bartuszt egy kifelé kanyarodó labdával. Amikor csatárunk elé esett a labda, akkor a védő még egy méterrel közelebb állt a saját kapujához, de mire a kiszorítosdi végére értek az ötös sarkánál, már az eddig két gólpasszt produkáló támadónk volt előrébb. A kimozduló kapus mellett pedig higgadtan pöccintette el a labdát, ami "na, jó, akkor begurulok a hosszú sarokba" kijelentéssel be is vánszorgott a helyére. 1-1.

Ahogy mi nem omlottunk össze a bekapott gól után, a hazaiak úgy kezdtek el kapkodni - pedig még volt hátra bőven... Mi viszont, ha már feljebb kapcsoltunk, úgy is maradtunk. 

Ez leginkább Márkus játékában volt kézzel fogható. 18 éves irányítónk az első félidőben sokszor kereste a helyét, több talán felesleges faltot követett el, és nem igazán tudta hozni a tőle elvárt színes játékot. Aztán fordulás után, de különösen a szenzációs gólpassza után mutatott valamit abból, amiért annyian szeretjük a játékát. Egy alkalommal hárman próbálták szerelni a félpályán, de kettőjüket egy testcsellel elküldte gyufáért, a harmadik védőt pedig egy zidán-csellel hagyta faképnél...

De Eichenvalder játéka is nagyon feljavult. Eleinte csak kapkodott, csapkodott, aztán magára talált, jól szűrt, tartotta a labdát, vitte fel, illetve indított. 

Másik 18 éves belső középpályásunk, Csillik másodjára volt kezdő, és első meccsénél jóval többet mutatva játszotta végig a mérkőzést.

Pölöskei ma két(három) robosztus védővel találta szemben magát, így az ő - egyik - erőssége ma nem annyira dominált, viszont dicséretére legyen mondva, hogy többször visszasegített elölragadó játékostársai helyén, illetve szögleteknél többször tisztázott.

A mozgékonyabb Bartusz ma jobban élt, a gólja mellett volt még néhány kiugrása, amiknél egy-egy nüansz akadályozta meg csak a gólszerzésben.

A belső védő hármasunk borzasztó stabil volt! Gohér jól irányította ezt az alakzatot, többször tisztázott fejjel, sőt, még két jó indításra is futotta erejéből.

A Rédeit helyettesítő, középső védőt játszó Borbélynak ma egy kicsit szerencséje is volt... Legtöbbször a 34 éves, - kissé talán már túl - erős Hamar Ádámmal találta magát szemben, aki a földön nem tudta megverni, köszönhetően annak is, hogy oldalról, Barthától vagy Gohértól kapott segítséget. Azonban legtöbbször ívelt labdákkal akarták kiugratni a rutinos csatárt, viszont sebességben Zsombornak nem lehetett gondja...

A születésnapos Bartha is stabil volt, többször szerelt tanári módon, jól fejelt ki felíveléseket, és persze a tőle megszokott módon időnként előre is tört... Sajnos a hajrában meghúzodott a lágyéka, így kérdéses a szerdai pályára lépése.

Földi és Tarnai is vonaltól vonalig játszott, rengeteget mentek előre, majd vissza, futómennyiségük biztosan nekik volt a legnagyobb. Ráadásul Máténak még az első félidő közepén aláfordult a bokája, de a 66. percig zakatolt hősiesen.

Szalaynak védeni valója nem igazán akadt, viszont a veszélyes beíveléseknél nagyon magabiztosan mozdult ki, amit le akart húzni, azt le is húzta. Ezen kívül a túl hosszú indításokat kellett csak összeszednie...

A cserék is jól szálltak be. A jobbszélső Gaalnak elöször a bal oldalon kellett helyt állnia, amit meg is tett, de aztán szerencséjére helyére került... A Pölöskei helyére beálló Májer egyértelmű jelzés volt: csatár helyett középpályás, aki az utolsó percekre belendülő hazaiak lassítására érkezett. A sérülések miatt szükség volt egy bal oldali védőre is, így a 18 éves Telinger is bemutatkozhatott csapatunkban. Nem volt éppen megszeppenve, egy perc alatt összeszedett egy sárgát, egy fontos belépő után.

Egyszóval jól néztünk ki, csapatként küzdöttünk, és ha a győzelemre nem is szolgáltunk rá, a döntetlen mindenképpen járt nekünk, nagyon igazságtalan lett volna kikapnunk. Bár, ha azt vesszük, hogy büntető is amolyan 50-50 szituáció volt... De mindegy, javulunk, érünk, alakulunk, jó úton járunk. Csak így tovább!

Hétközi forduló következik, amikor is a Tiszafüredet fogadjunk, akik az egymás ellen játszott edzőmérkőzés alapján meglepetés eredményeket is értek el (Sényő elleni győzelem, Tállya elleni nagy arányú győzelem), szóval a szerda is kemény lesz.

Hajrá GYAK!

Nyilatkozatok:

Simon Antal

Nagy Tibor (BSE)

Bartusz Dániel

Nagy Tibor (BSE), Simon Antal, Bartusz Dániel.