• Gyöngyösi Atlétikai Klub - 3200 Gyöngyös, Egri út 23.

Hírek

Döntetlen Miskolcon

Még mindig van esély!

A mérkőzés közvetítése itt olvasható.

Hogy mekkora különbség van döntetlen és döntetlen között, azt pontosan tudja az, akinek a csapata bukott már győzelmet a hosszabbításban, vagy szerzett egy pontot a lefújás előtt közvetlenül...

A mi helyzetünkben persze borzasztó kevés az egy pont, de pont eggyel több a nullánál.

Nem kezdtük rosszul a mérkőzést, bár kicsit siettettük a dolgokat, amit egyébként a hazai csapat erőltetett ránk. Borzasztó nagy iramot dikáltak, és ebbe mi belementünk, talán helytelenül...

Mindesesetre a 11. percben Bartusz a saját térfelünk közepén szerzett labdát. Áthámozta magát egy-két-három-négy...stb. lábon, de - ahogy megszoktuk - szabálytalanul sem tudták megállítani. A végén már 20 méterre járt a kaputól, amikor lövésre szánta el magát, és - ugyan egy picit talán beleértek, de - óriási dugót eresztett meg a jobb felső sarokba, a kapus tehetetlen volt. 0-1.

Kissé furcsamód nem megnyugodtunk, hanem kapkodásba mentünk át, több labdát elszórtunk, a helyzeteinket elidegeskedtük, de inkább mi irányítottuk az eseményeket.

A 35. percben egy labdakezelési hibánk után Schildkraut Krisztián egyedül léphetett ki a jobbösszekötő helyén, és a rövid sarokra célozva kiegyenlített. 1-1.

Ekkorra a halvány mezőnyfölényünk eltűnt, és már a hazaiak domináltak, a félidő végére talán már több helyzetet is dolgoztak ki nálunk.

A második félidő elején aztán egy labdakihozatalunk során Pölöskei próbált a vonal mellett hosszan indítani, ám hosszú passzába beleértek, és a labda kiment. Érthetetlen módon a hazaiak jöhettek bedobással, és a miskolci fiatalok azonnal átforgatták a játékot a túloldarra, ahol megintcsak kiszolgáltatott helyzetbe került Szalay, a hazai csatár így duplázhatott... 2-1.

Persze ettől még idegesebbek lettünk, és kissé dekoncentráltak is. Legalábbis az utolsó emberként elvesztett labda erre enged következtetni... Ezúttal Molnár Krisztián került egy-az-egyes szituációba kapusunkkal szemben, és kilőtte a hosszú sarkot. 3-1.

Ekkor mindkét csapat azt gondolta félve és halkan(!), hogy ez a mérkőzés eldőlt...

Azért elöl lévő játékosaink mentek becsülettel! Baloldalon Eichenvalder gyűjtögette szép számmal a rúgásokat a lábszárára, a jobb oldalon pedig Bartusz verte meg sokadjára védőjét. Molnár hol középen, hol pedig a két szélre kihúzódva "futotta meg" a védőket. Sajnos a helyzetek kimaradtak, de 15 perccel a vége előtt megintcsak Molnár kezdett magánakcióba a baloldalon. Mindenkit lefutott, az alapvonalnál jobbra fordult, és a második hullámban érkező Tajtinak játszotta vissza. Higanymozgású támadónk megküzdött a lövőhelyzetért, és a kapu felé kotorta a labdát, ami a kapufáról a hálóban kötött ki. 3-2.

Lehajtott fejjel, mint a kos, mentünk továbbra is előre, de kimaradtak a ziccereink. Persze a diósgyőriek is kontráztak, de ők is elpuskázták a lehetőségeiket. Mégis talán nagyobb esély volt a 4-2-re, mint az egyenlítésre...

De a csereként beálló Borbély ezt nem így gondolta. A hosszabbítás perceiben Eichenvalder eresztett meg egy lövést 20 méterről, ami kipattant a kapusról, kőkemény bekkünk pedig - ha már kos... - akkor úgy ment oda, hogy ha kell, akkor a kapussal együtt is hálóba juttatja a labdát. Szerencsére csak ez utóbbiba rúgott bele, így a lefújás előtt kiegyenlítettünk. 3-3.

Mivel győzni kellett volna, nem igazán tudott örülni senki a kétgólos hátrányból történő felállásnak, pedig azért az nem sok csapatnak szokott összejönni... Arról nem beszélve, hogy ezzel még mindig megtartottuk az esélyünket, hogy csont nélkül bentmaradjunk...

Ahogy mondani szokták: számunkra most két döntő-mérkőzés következik hosszabbítás és 11-esek nélkül. Tehát a 90. perc alatt kell két alkalommal behúzni a győzelmet. Nem kis feladat, de nem is lehetetlen! 

Hajrá GYAK!

Nyilatkozatok:

Zsivóczky-Pandel Gyula

Labancz Róbert