• Gyöngyösi Atlétikai Klub - 3200 Gyöngyös, Egri út 23.

Hírek

64 között a kupában!

Jó ezt leírni: siker Mórahalmon

A mérkőzés közvetítése itt olvasható.

Négy évvel ezelőtt jártunk Mórahalmon, de abban nem volt köszönet, most - más erőviszonyok mellett - diadalmaskodtunk!

Nagyjából egy órán keresztül ment az a játék, amit általában mi szoktunk játszani a bajnokságban: a hazaiak beálltak védekezni, és kontrákra rendezkedtek be. Ezzel együtt kevésszer jutottak el a kapunkig, és azok a helyzetek sem voltak igazán veszélyesnek mondhatóak, bár az egy szem csatár, Bokányi Richárdon látszott, hogy akár magasabb szinten is megállná a helyét.

Egy Eichenvalder lövés, illetve egy-egy Pölöskei és Csillik fejes révén mi is veszélyeztettünk, de ezek is csak halk felszisszenésre késztette a mintegy 200 nézőt.

Nem a 38. perc eseménye... Egy kiugratásra a már említett Bokányi startolt, ám Erdei jó ütemben mozdult ki messzire a kapujából, és tisztázni tudott, azonban a csatár is keményen tette oda a lábát: hatalmas csattanás hallatszott. Mindketten lent maradtak, de amíg a hazai játékos tudta folytatni a mérkőzést, addig kapusunkat ketten támogatták le a pályáról feldagadt lábfeje miatt. Remélhetőleg, csak kb. két hetet kell kihagynia...

Az egész félidőben a megye egyes csapat tempójában zajlott a mérkőzés, sőt, a második játékrész első negyedórájában is. Ekkor szinte egy csapásra jelentkeztek az ellenfélnél a szellemi és fizikai fáradtság jelei. 

A 65. percben Pölöskei lépett vissza labdáért, és a kezdőkörből indította a két védő között éppen az ő helyére berobbanó Gaalt, akinek ugyan hosszú volt a labda, de még beletolt. Ez pedig pont elég volt, hogy a - mint utóbb kiderült: feleslegesen kimozduló - kapus mellett a labda a hálóig vánszorogjon. Ez most nem vicceskedés: kis gól is gól. Annyira kicsi volt, hogy szinte teljesen észrevétlen akart maradni, még a bíró is csak éppenhogy fújt bele a sípjába megadni a találatot... 0-1.

A jelentősége viszont nem volt kicsi, hiszen ezután gyakorlatilag csak az történt a pályán, amit mi akartunk.

Tarnai futott el a jobb szélen, középre adott, de mindenki feje fölött átszállt. A hosszú oldalon azonban Molnár kezelhette le a labdát, és várhatta meg, hogy a túlfutó Pölöskei visszalépjen lesről. Bepasszolta neki, tízesünk a labdakezelésével tett egy 180 fokos fordulatot, ezzel elküldve védőjét, és tisztára játszva magát, aztán már öt méterről "csak" be kellett rúgni. Meg is tette. 0-2.

A középkezdés után szinte rögtön labdát szereztünk, és Pölöskeit tarolták le éppen a 16-os vonala előtt, a megítélt szabadrúgáshoz pedig a sértett állt oda. Nagy erővel a sorfal mellett ellőtte a labdát, amibe a kapus beleütött: az éppen ott ólálkodó Gaal elé, aki persze két méterről nem hibázott. 0-3.

Megint azonnali labdaszerzés, egy indítás, amit lefüleltek, de csak röviden tisztáztak. Azonnal visszalőttük, és még az előző indításra bemozduló Pölöskei sétált visszafelé lesről, megállt, feltette a kezét, így teret adva a védők mögül kilépő Gaalnak, aki lőtt, gól, mesterhármas... Lett volna, ha a partjelző nem emelte volna a zászlaját. Rajta kívül mindenki látta, hogy centerünk halvány úúútálattal nézett a labdára, leginkább bottal se piszkálta volna meg, viszont a góllövés ízére igen csak rákapó szélsőnk meg nem volt lesen... Még a bíró ímmel-ámmal emelte a kezét, hogy közvetett kifelé... Hitte is, nem is az asszisztense lengetését, de hát első a bizalom...

A beálló Botos is rúgott egy lesgólt, amire - ha nincs az előző szitu, akkor - könnyebben mondanánk, hogy valószínűleg az volt, de a mi bizalmunk már megingott a zászlós emberben...

No, de sebaj, amiért jöttünk, megszereztük. Végül is sima győzelmet arattunk, bár az utolsó percben egy szabadrúgást Szalay még fölé tolt, de semmi nem veszélyeztette a diadalt, és a bejutást a legyjobb 64 közé a MOL Magyar Kupában!

Gratulálni lehet a fiúknak, mert ebben a hiányos, felforgatott állapotában is hozta a kötelezőt, érvényt szerzett az osztálykülönbségnek.

Hajrá GYAK!

Nyilatkozatok:

Hódi Mihály (Mórahalom): volt egy tervünk a Gyöngyös ellen, ami 60 percig működött is, voltak kisebb lehetőségeink is. Aztán ritmust váltottak, ezt ki is tudták használni, így megérdemelt győzelmet arattak. Az én fiaimra büszke vagyok, mert jól küzdöttek a magasabb osztályú ellenféllel szemben.

Simon Antal: Mindenképp szerettünk volna tovább jutni az alacsonyabb osztályú ellenféllel szemben, bár tudjuk, hogy a kupában időnként el lehet tüntetni az osztálykülönbséget. Az első félidőben ez így volt, nagyon fegyelmezetten, masszívan, de sportszerűen védekezett a hazai csapat. A második félidőben felpörögtünk, az első gól után megnyugodtunk, és onnantól kezdve már hoztuk a mérkőzést. Akik eddig kevés lehetőséghez jutottak, azok most lehetőséget kaptak éles mérkőzésen.

Tarnai Dániel: Kellemetlen emlékeim vannak erről a pályáról, ami azóta is egy fájó pont. Most sikerült egy kicsit törleszteni... Most mi voltunk az esélyesebbek, és sikerült is nyerni. Az eleje egy kicsit döcögősre sikerült, ami talán a felforgatott keretnek és a hosszú utazásnak is köszönhető volt, de úgy gondolom, hogy összességében megérdemelten győztünk, és jutottunk tovább.